10.Fejezet

Remélem, hogy nektek is annyira fog tetszeni, mint amennyire nekem tetszett. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval ha gondoljátok, akkor nyugodtan írjatok nekem itt. Nagyon jó olvasást kívánok mindenkinek! *Harry szemszöge* Gyorsan elkezdem a többi embert nézni, ahogyan táncolnak, hogy elrejtsem a tényt, hogy éppen csak most kaptak rajta. Az összes egyszerre mozgó test egy nagy homállyá válik, ahogy az utolsó vodka miatt növekszik a szédülésem, bár kortyolok még egyet a sörömből, és próbálok olyan természetes lenni, amennyire csak lehetséges. Nem hiszem el, hogy csak úgy bámultam, habár el kell ismernem, a mozdulatai részegítőek voltak és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgatott fel egy kicsit sem. Mindig úgy látom, mint az összeszedett, unalmas, de közben humoros, kemény külsejű lány, aki szórakoztat és teát hoz nekem minden reggel, de ma este máshogy tekintek rá. Dögös és vonzó minden egyes mozdulatával, amit tesz, igaz nem szándékosan. Egész nap megnevetetett, egyedül csak azzal, hogy egyfolytában viccelődtünk egymással, bár ma egy másik oldalát láttam meg. Vicces és kétségkívül imádnivaló, most, hogy be van rúgva. Próbál higgadt maradni, de én átlátok rajta, ahogyan ragyogóan rám mosolyog a részeges szemeivel. Kilépek a gondolataimból, amikor érzem, hogy valaki leül mellém. Elfordulok a fényektől és az izzadt testektől, hogy szembetaláljam magamat Jodival, aki engem bámul. A szemöldökeit magasra emeli, mintha tudnom kéne, hogy mire gondol. „Mi az?” Motyogom, visszadőlve a hideg, bőr kanapéra. „Tetszik, amit látsz?” Kérdezi, és én egyből keresztülnézek az asztalon Ellára, mert tudom, hogy Jodi rá utal. Zaccel beszélget, akinek a kezei át vannak dobva a kanapé hátulján. Ella nevet valamin, amit Zac mondott neki, és nem tudok mit csinálni, de egy kicsit féltékeny vagyok. Mi a francért vagyok féltékeny? Nem akarom Ellát. Igaz, hogy vicces, de ő nem az én típusom. Túlságosan is jó nekem. A már elhasznált típushoz vagyok szokva, az olyanokhoz, akiktől megszabadulhatsz abban a percben, hogy megdugtad őket, és Ella egyértelműen nem az a fajta. Lehet, hogy ma este jól néz ki, de semmi esély arra, hogy ezt csinálnám vele. Igazából egy azon lányok közül, akiket tisztelek. „Ne is gondolj rá, Harry” Tereli el megint a figyelmemet Jodi. „Mi van?” Kérdezem, levéve a tekintetemet Ella hosszú, barna lábairól. „Igazából kedvelem őt, és tudom, hogy te is, szóval ne rontsd el” Fenyeget meg Jodi, és tudom, hogy komolyan beszél. Mindketten – Ő és Ella is -, úgy tűnik, hogy nagyon hamar megkedvelték egymást, ami furcsa, főleg Jodinál. Alig van barátnője, mivel állítása szerint nem tudja elviselni a nyafogást mindenféle dologról, ami vicces, mivel ő a legtöbbet panaszkodó ember, akit ismerek. De csak akkor, hogyha szüksége van rá gondolom. „Nem fogom elrontani őt” Felelem, kicsit megemelve a hangomat, ami nem használ Jodi fenyegetése ellen. „Komolyan mondom Harry. Ella egy nagyon édes lány és nem akarom, hogy egy legyen a sok egy éjszakás kurváid közül” Mondja, miközben feláll, majd figyelmeztetően lenéz rám. „Nem lesz az” Ráncolom a szemöldökömet, amiért kicsit idegesít a túlságos védelmezése. Ha van itt bárki, aki Ellára vigyázni fog, az én vagyok! Én vagyok az, aki három éve ismerem, nem három órája. Jodi egy pár másodperc múlva elfordul, és odasétál Elláékhoz. „Menjünk táncolni” Mondja az egyiküknek, bár addig nem tudom, hogy kinek mondja, amíg ki nem nyújtja a kezét Zac felé. Kienged egy hatalmas sóhajt, mielőtt megfogná a kezét és felállna, ezzel megnevettetve engem, miközben az utolsó kortyot iszom ki az üvegből. Felállok, hogy csatlakozzak Ellához a másik kanapén, ahogyan őket nézi kéz a kézben sétálva. Azonnal érzem, hogy az alkohol elnehezíti a testemet, amikor oda sétálok hozzá, de ugyanakkor egy kicsit szabadabbá is tesz. Azt gondolom, hogy bármit meg tudnék csinálni most, de valószínűleg mások totál idiótának néznek.Rám mosolyog, amint leülök, kinyújtva mindkét kezemet a kanapé háta mögé. „Mész táncolni?” Kérdezi, felemelve a félig üres poharát az asztalról, a kis ajkait a pohár szélére tapasztva. „A táncolás nem igazán nekem való” „Miért nem?” Kérdezi kíváncsian. „Nem tudom. Általában, amikor táncolok eléggé részeg vagyok” Mosolygok, visszagondolva az utolsó alkalomra, amikor táncoltam. Felugrottam az egyik asztal tetejére a bárban és elkezdtem táncolni, de hamar kirúgott a bár üzemeltetője, leginkább a közönség bánatára. „Most részeg vagy?” Kérdezi, és egyből észreveszem a gyönyörű mogyoróbarna szemeit, miközben ártatlanul bámul rám, a színes fények minden egyes másodpercben látszódnak az arcán. „Aha’ Ismerem be, „De nem annyira, hogy táncolni menjek. De te mehetsz” „Uhh, nem köszönöm” Rázza meg a fejét. „Miért nem? Úgy tűnt, hogy nagyon jól szórakoztál ott lenn” „És hagyjalak téged itt egyedül ülni?” „Nem, majd nézlek” Hagyom, hogy a szavak elhagyják a számat, de azonnal meg is bánom. Reméltem, hogy nem hallotta meg, de az arca kezd kissé pirossá válni a megjegyzésemtől. „Hali tesó” Lep meg minket Matt, miközben odasétál valami barna csajjal. Nem tudom, hogy boldog vagyok-e, amiért megzavart minket, mielőtt kínosabbá vagy szomorúbbá változott volna a szituáció. Kíváncsi voltam, hogy merre haladt volna. „Hello ember” Mondom, felkelve a kanapéról, és gyorsan köszöntöm, mielőtt visszaülnék. „Ő itt Ella, Ella Ő itt Matt” Mutatom be őket egymásnak. „Oh, örülök a találkozásnak” Mondja, majd elfoglalja a velünk szembe lévő kanapét. „Ő itt Kelsey” Szólal meg. A barna pedig udvariasan mosolyog ránk. Olyasmi a bőrszíne, mint Ellának, de közel sem olyan csinos. Soha nem láttam még őt ezelőtt. Valószínűleg felszedte valahol idefele jövet, mint ahogy általában teszi. Majdnem olyan rossz a nőkkel, mint én. „Miért léptél le olyan korán a buliról? Éppen akkor indult be” Mondja Matt, ahogy letesz pár italt az üvegasztalra. „Uhh, nem tudom. Csak egy kicsit el akartam jönni a városba azt hiszem” Rántom meg a vállamat lazán, habár amiatt volt, hogy elhozzam Ellát attól a Damian pöcstől. Olyan egyértelmű volt, hogy csak a bugyijába akart bejutni, és az biztos, hogy azt soha nem engedném. Már csak annak a gondolata, hogy valaki mással van egész este kiborított. Nem, mintha magamnak akarnám, csak Ő sokkal jobb itt mindenkinél. „Semmi gond. Kihagytál egy hatalmas verekedést. Úgy tűnik, hogy pár csávó megpróbálta lenyúlni mások nőjét” Nevet. Bassza meg, általában én vagyok az a srác. Nem tűnik fel, hogy a lányok foglaltak, amíg nem kapok egy lágy ütést az arcomba. Előfordult már párszor, bár nem hagyom, hogy megússzák ennyivel. Emellett, nem az én hibám, hogy a barátnőjük rám mászik. Talán, hogyha nem volnának olyan bénák, akkor a csajaik nem mennének körülnézni máshova, hogy megkapják, ami kell nekik. „Harry, ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök” Suttogja Ella a fülembe, majd feláll, de gyorsan megragadom a kezét, mielőtt bárhova is menne. „Tudod, hogy merre van?”„Nem” Feleli, a kezét egy kicsit elhúzva, de én felállok és összekulcsolom az ujjainkat. „Mindjárt visszajövök” Mondom Mattnak, akinek Kelsey az ölében ül. Lágyan húzom Ellát a mosdóhoz, közel tartva magamhoz, pedig nem is sétálunk át nagy tömegen. Általában nem szoktam ezt csinálni a lányokkal, de semmi esélye annak, hogy hagyom egyedül sétálgatni. Most részeg, és tudom, hogy könnyen át tudná verni valaki, hogy menjen ki vele. „Itt várok rád” Mondom, nekitámaszkodva egy hatalmas hangszórónak, ami közel van a férfi és női vécéhez is, de most nem szól belőle semmi. „Nem kell, hogy a testőröm legyél és várj rám Harry” Mondja, elengedve a kezemet és én már most meg akarom fogni a kezét, bár fogalmam sincs, hogy miért vagyok ennyire mohó. Csak a mosdóba megy az Isten szerelmére. Megrántom a vállamat és keresztülfonom a karjaimat a mellem előtt, amire ő megforgatja a szemeit és rám mosolyog, mielőtt elsétálna a WC felé. Benyomja a fekete lengőajtót és az gyorsan be is csukódik, hagyva, hogy csak pár pillantást vethessek a hátsó felére. Basszus, nagyon dögös. Még az a kis darab a testéből, amit megmutat a ruha, arra késztet, hogy olyan dolgokat képzeljek el, amikre nem kéne gondolnom. A tánctérre nézek, hogy megpróbáljam megkeresni Jodit és Zac-et, habár inkább nem látnám, ahogy egymást fogdossák, legalább van mivel elterelni a figyelmemet a mocskos elképzeléseimről, amik a fejemben játszódnak le arról, hogy Ella meztelen teste az enyémhez simul. Többször is végignézem a helyet, de sehol sem találom a két szőkét. Valahol biztosan középen vannak. Pár perccel később Ella kisétál a mosdóból, a szemei hatalmasra nyílva, ahogyan a padlót bámulja. „Jól vagy?” „Ahh, persze” Válaszolja, de még mindig nem néz fel és én kezdek aggódni. „Akkor mi a baj?” „Um, azt hiszem, hogy éppen most hallottam egy párt egymásnak esni a mellettem lévő fülkében” Mondja, végre felnézve és én nevetésben török ki „Mi olyan vicces?” Kérdezi, a tekintetében zavarral, „Te megtennéd?” Veled. Mondom magamnak, de ezúttal befogom a számat.„Akkora egy idióta vagy” Mosolyog rám és tudom, hogy azért, mert pontosan tudja, hogy milyen vagyok, amikor szexuális dolgokról van szó. Nincsenek igazán határaim. Egy darabig bámulok rá, végre megcsodálva minden egyes részét a szépségének. A barna, hullámos haja tökéletesen veszi körül az arcát, le a vékony, meztelen válláig. A bőre tökéletesen ragyog a sugárzó fényben, a szemei csillognak, ahogyan Ő is engem néz. A mosolya eltűnik és összeszorítja a piros ajkait, amik általános helyükön állapodnak meg. Nem tudom abbahagyni a tökéletesen formázott ajkainak bámulását. Olyan puhának és édesnek tűnnek. Amennyire tudom, hogy nem kéne ezt, nem tudok mit csinálni, csak önzőnek lenni és közelebb hajolni, egy gyors kóstolóért az ajkaiból… *Ella szemszöge* Mielőtt felfognám, hogy mi történik, Harry ajkai hirtelen az enyémekhez nyomódnak, habár pár másodperccel később elhúzódnak. „Sajnálom” Mondja, a homlokát az enyémnek támasztva, és mielőtt gondolkodnék azon, amit csinálok, az izgatottság túlszárnyal engem és megmozdítom a fejemet, hogy még egyszer érezhessem a puha ajkait. Elmondhatom, hogy meglepett, amiért erősen nyomom az ajkamat az övéhez, bár hamar felhozza a kezeit és megfogja az arcomat. Az ő szájával mozgatom az enyémet, nem teljesen tudva, hogy mi is történik most, ahogyan a fejem nehéznek tűnik az alkohol miatt, de tudom, hogy az érzés, amit Harry ajkai nyújtanak az elképesztő. Egy kicsit jobban kezdjük mozgatni az ajkainkat, most magabiztosabbnak érzem magam, köszönet a sok italnak, amit elfogyasztottam. Beleharapok az alsó ajkába, amire felnyög. „Bassza meg” Motyogja az ajkaimba, és én elmosolyodom. Hirtelen a nagy kezei a csípőm köré fonódnak és felrak a hangszóró tetejére, amire az előbb támaszkodott. Most egy magasságban vagyunk és másodperceken belül az ajkaink újra egymáséra tapadnak, és ez alkalommal sokkal mohóbbnak tűnik a mozdulataival. A nyelve bejutást kér a számba, én pedig engedek. A csípőmnél fogva előrehúz, így a hangszóró legszélén ülök. Összekulcsolom a lábaimat a dereka körül és közelebb húzom magamhoz a lábaim között, amire egy halkat nyög. A kezeimet a nyakához viszem fel, ahogyan tovább folytatjuk a csókot, de megállok, amikor elérem a sapkája alját. Nagyon szeretnék beletúrni a hajába, de a kezeim továbbra is a nyakán pihennek, és egy kicsit belemélyesztem a körmeimet a nyakába. Az ajkai melegek az enyémekkel szemben és érzem az alkohol ízét, habár nem zavar, mivel majdnem ugyan olyan, mint az enyém. Egy apró nyögést eresztek ki, amikor a kezei levándorolnak, majd óvatosan belemarkolnak a fenekembe és én még többet akarok belőle. Az orrunk egy kicsit összeér, ahogyan elfordítom a fejemet egy másik irányba, de továbbra is fenn marad a növekvő vágy egymás iránt, miközben a nyelveink felfedezik egymást. Hirtelen csak ürességet érzek, Harry ajkai nincsenek többé az enyémeken. Kinyitom a szememet, és Jodival találom szembe magamat, ahogy eltolta tőlem őt, Zac közelről végignézve az egészet. „Mi a faszt csinálsz?” Kiabál Jodi Harryre és egyből ideges leszek, amiért elszakította tőlem. „Csak csókolózunk Jodi, nyugodj meg” Válaszol Harry, egy lépéssel közelebb lépve hozzám, miután leugrottam a hangszóróról. „Nyugodjak meg? Úgy tűnt, hogy sokkal több lesz köztetek, mint csók” Mondja, és most mindkettőnkkel kiabál. „Semmi nem történt volna” Szólalok meg csendesen, és nem vagyok biztos magamban. Azt hiszem kezdett egy kicsit felforrósodni a levegő, de semmi rosszat nem csináltunk, nem igaz? Nem tudom, hogy mit kezdjek a szituációval, ami éppen kibontakozik előttem, mivel túl messzire mentem, hogy egyáltalán a következményekre gondoljak. „Igen, mert közbeléptem! Ki tudja, hogy mi történt volna” Mondja, majd megragadja a csuklómat, „Gyerünk Ella, megyünk haza” „Nem, nem akarok haza menni” Felelem, és próbálok közelebb lépni Harryhez, de a szorítása olyan erős, hogy visszaránt. „Hagyd, Jodi. Majd én hazaviszem” Szól utánunk Harry, amikor az ajtó felé megyünk. „Szó sem lehet róla. Mindketten túl részegek vagytok, hogy egymás közelében legyetek. Majd én hazaviszem, amíg te és Zac itt maradtok” Mondja, miközben kifelé húz, a hideg levegő egyből megcsap. Az utcák eléggé üresek, csak pár autó parkol, a klub előtt lévő sor pedig teljesen eltűnt. „Szállj be a taxiba” Nyitja ki Jodi az ajtót, amíg Harry és Zac a járdán állva néznek minket. Ránézek Harryre, aki Jodit figyeli sötét tekintettel, és tudom, hogy dühös rá. „Én nem-„ „Szállj be!” Kiabálja, és én gyorsan azt teszem, amit mond nekem, mert tudom, hogy akár akarok, akár nem, be fogok ülni a taxiba. Becsapja az ajtót, amint mindkét lábam benn van, és nézem, ahogyan Harryhez fordul. Jodi komolyan néz Harryre, míg ő ráncolja a szemöldökét. Egyértelműen veszekednek. Minden egyes alkalommal rám mutatnak, de nem tudok szavakat kivenni. A fejemet a kocsiajtónak támasztom, miközben a szemeim egyre nehezebbek lesznek. Végül csukva hagyom őket. Nem akarok többé harcolni a fáradtság ellen, ami hirtelen úrrá lett a testemen, miután mindez történt. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el azóta, de hallom, ahogyan egy másik ajtó kinyílik és valaki belép, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy felnézzek. „Harry?” Motyogom álmosan. „Nem, Jodi vagyok” Mondja, és ki tudom venni a hangjából a keserűséget. „Hol van Harry?” Kérdezem, még egyszer elképzelve magamat mellette, és kiráz a hideg a gondolattól. „Visszamennek taxival hozzájuk” „Hova megyünk?” Kérdezem, és reménykedem, hogy mi is Harryhez megyünk. „Vissza a mi hotelünkbe. Ott maradhatsz velem az éjszakára” Feleli, leginkább az én csalódottságomra. De én Harryvel akarok lenni…