1.Fejezet

Soha nem gondoltam volna, hogy egy hülye szupermarketben fogok óvszert vásárolni a főnököm fiának! Tudom, hogy neki kell, mert én írtam a bevásárló listát ma reggel, mielőtt elmentem volna a székhelyhez és ezután hirtelen a kérése a lista legalján van. Felkapom a dobozt, amin a ’kis méret’ felirat szerepel és bedobom a bevásárló kocsiba a többi áruval együtt. Pontosan nem tudom, hogy milyen méret kell neki, de biztos vagyok benne, hogy a nyers, egoista személyiségéhez, a kis méret tökéletesen megfelelhet. Miután kifizettem az élelmiszereket és a kocsi elindul, végre visszamehetek a házba. Az utcák üresek így este kilenc órakor, de az emberek még mindig ébren vannak, hagyva, hogy a lakásban lévő lámpák megvilágítsák egy kicsit az utcát. Jobban szeretem Mr. Styles bevásárlását este elintézni, így amikor felébred, a konyhában friss élelmiszer várja és én kihagyom a mindennapos rohanást a siető vásárlók között. Holnap délután tér vissza az üzleti útjáról. Végre megérkezem a házhoz és a távkapcsolót használva a fejem felett, kinyitom a garázs ajtaját és lassan beparkolok Mr. Styles vintage kocsija mellé. Végig sétálok a sötétben a konyhában, cipelve a három nagy bevásárló szatyrot, mielőtt letenném őket a márvány pultra és felkapcsolnám a lámpákat. Amint elkezdem kipakolni a műanyag zacskók tartalmát, kopogó, gyors lépteket hallok egyenesen a konyhába jönni és pár másodpercen belül Harry közvetlenül előttem áll a meztelen ragyogásában a lámpa alatt, egy párnát fog maga elé, hogy takarja az alsó felét. Nem igazán lep meg engem. Elég sokszor járkál a házban az alsónadrágjában szóval elégszer láttam már őt majdnem meztelenül. „Megszerezted őket?” Kérdezi, miközben a pult felé fordul ezzel feltárva egyik felét a hátsójának. „Jézusom, Harry!” Zihálom letakart szemmel. Nem vettem észre, hogy teljesen pucér! „Mi az?” Hallom kuncogni egy kicsit. Összeráncolom a szemöldökömet a kezeim mögött. A műanyag zacskók susognak, ahogyan keresgél, amíg végül abbahagyja. „Nincsenek itt” Mondja sürgetően és érzem, ahogyan várakozóan bámul, bár a kezeimmel még mindig takarom a szememet. „Keresd tovább. Valahol ott vannak benn.” „Nincsenek” Szól kicsit türelmetlenül és tudom, hogy nekem kell megkeresnem őket. Olyan, mint egy kisgyerek. Nos, nem annyira, mind a ketten 20 évesek vagyunk, de én azt mondanám, hogy én vagyok az érettebb. Már majdnem három éve dolgozom az apjának, mint személyi asszisztense és nagyjából már tudok mindent az életéről, beleértve a fia playboy mániáját. Harry általában – merem mondani -, egy aranyos fiú, egy kicsit kemény kívülről, de vannak jó pillanatai. Az egyetlen dolog, amit mindenképpen megtanultam róla, hogy imád a lányokkal szórakozni. Először sokkolt a mennyisége a különböző lányoknak, akik megfordulnak itt a hét közben, de már hozzászoktam. „Rendben, állj a pult másik oldalához” Mondom és egyből hallom, ahogy odébb sétál, ezzel engedve, hogy felfedjem a szemeimet. Elkezdem a keresést keresztül a műanyag szatyrokon és igaza van, nincsen ott. Lenézek a lábamnál lévő műanyag szatyorra, amit félig már kipakoltam. Lehajolok és megtalálom a dobozt a sampon alatt. Ahogy felállok Harry ismét előttem áll. „Itt van” Mondom a dobozt tartva, egyenesen a világos, zöld szemébe nézve, amit most egy kicsit eltakar a rendezetlen, barna haja. Vigyázok, hogy ne nézzek le az alsó felére, ami a fekete párnára vezet. „Köszi” Mondja, megragadva a dobozt a hűtő felé fordulva, hogy ne lássam a hátsóját, amíg kisétál. Kinyitom a hűtőt és elkezdem átrendezni a középső polcot, hogy a friss élelmiszer elférjen. Pár pillanat múlva Harry visszajön és tágabbra nyitja az ajtót, így láthat engem. A szemöldökét halványan felhúzza. „Komolyan, Ella? Kis méret?” Mondja és a szórakozottságot tökéletesen lehet hallani a hangjában. Nem igazán törődve vele, megrántom a vállamat. Ha óvszert szeretett volna, elmehetett volna és megvehette volna magának. Az apja asszisztense vagyok, nem az ő cselédje. „Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, nemde?” Mosolyodik el egy kicsit és érzem, ahogyan arcomat kezdi elönteni a pír, miközben a méretére gondolok. Szerencsére a hideg levegő, ami a hűtőből jön, helyén tartja a testhőmérsékletemet. „Nos, nem tudtam, hogy milyet kellene hoznom neked. Csak annyit írtál a listára, hogy óvszer, mellette egy kacsintós fejjel” Mondom, megtartva komoly arcomat. Egy kis önelégült mosoly jelenik meg az ajkain, amit úgy gondolok sokkal színesebbek mióta szórakoztak azzal a nem is tudom milyen lánnyal, aki vár rá a szobában ma este. „Nos, talán megmutathatnám, hogy a következő alkalommal tudd” Mondja, lassan lefelé húzva a párnát. „Meg ne próbáld!” Lihegem, a párna után kapva, mielőtt távolabb csúszna. Egyből elkapom a kezemet, amikor egy óriási vigyor jelenik meg az arcán, reakcióm láttán. „Csak viccelek, Ella” Mosolyog megint, „De legközelebb, talán valamivel nagyobbat” Fejezi be, átadva a dobozt nekem, majd visszasétál a szobájába. Remek, most én leszek felelős azért, hogyha Mr. Styles nagyapa lesz 49 évesen. Hát nem lenne csodás karácsonyi ajándék? ’Boldog karácsonyt Mr. Styles. A fiának gyereke lesz valami lánytól, akivel volt egy egyéjszakás kalandja, köszönet nekem és a hiányos feltételezésemnek a méretéről.’ Kiengedek egy hatalmas sóhajt és a dobozt a tartóba dobom. Micsoda pazarlás. Nem mintha Mr. Styles-t érdekelné. Miután mindent kipakoltam, Mr. Styles irodájába veszem az irányt, hogy gyorsan befejezzem a papírmunkát, amivel szerette volna, hogy végezzek, mielőtt visszajön Franciaországból. Felkapcsolom az íróasztali lámpát a tökéletesen tiszta asztalán. Van egy kis halom papír az asztal közepén, aminek a tetején egy kis üzenet van. ’Ella, amint ezek a dokumentumok véglegesítve vannak, egy másolatot Mr. Woodwardnak kell elküldeni, hogy ő is aláírja, mielőtt a bizottságnak adnánk. Holnap délután találkozunk. U.i.: Remélem a fiam nem okoz neked sok gondot – Mr. S’ Az utolsó mondat mosolygásra késztet, ahogyan tudomása van arról, hogy milyen a fia. Harry megszámlálhatatlan mennyiségű lányt hoz haza egy bulis éjszaka után a barátaival. Mióta az egyetemi szünetén van, ez a szám egyre csak növekedett. Leülök a kényelmes, bőr székbe és megragadok egy tollat és egy szövegkiemelőt a kis tartóból mielőtt nekiállnék az iratok átfésülésének. Majdnem végeztem a második oldallal, amikor egy mély nyögés visszhangját hallom a folyosón és a bejáraton keresztül. Tudom, hogy Harry szobájából jön, mert majdnem a mellettem lévő helységben van, kivéve, hogy van egy nagy tároló szekrény, ami elválasztja a két szobát egymástól. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de ismét hallom, csak most hangosabban. „Ohhh Harry!” Hallom a lány kiáltását. Gyorsan az iroda ajtajához szaladok és becsukom annak érdekében, hogy kizárjam a hangokat, de még így is hallom a folyamatos dörömbölést a fal mellett. Hosszú este elé nézünk…