2.Fejezet

Két cukorral szereti” Mondom a vékony, szőke, félig meztelenül álldogáló lánynak a konyhában. Megpróbál készíteni egy bögre teát Harrynek, de szerencsétlenül megbukik. Kínosan körbe-körbe sétálva az alsóneműjében és pólójában. Felajánlottam, hogy elkészítem a teát, de visszautasította. Tisztán látszik, hogy örömet akar szerezni Harrynek, habár úgyis csak félre lesz dobva, ahogyan a többiek. Szóval ahelyett, hogy szokásosan Harry teáját csinálnám, csak állok az irodai ruhámban, kezemben tartva a frissített irattartókat, amiket lerakni jöttem és figyelem, ahogyan megpróbálja megtalálni az útját a konyhában. „Felső fiók” Mondom, miközben a mögötte lévő nagy fiókra mutatok. Megfordul, ezzel hagyva, hogy hosszú, platinaszőke haja meglebbenjen. Elővesz egy kanalat, néhányszor megkeveri vele, majd elindul, bármiféle köszönet nélkül. „Szereti a tejet is” Mondom, mielőtt elmenne. Visszafordul, arcán egy hamis mosoly jelenik meg, mintha hálás lenne a segítségemért, bár tudom, hogy kezdem idegesíteni. „Csak egy keveset” Teszem hozzá, amint elkezdi kiönteni. Harry hamarosan csatlakozik hozzánk a konyhában, csak egy alsónadrágot viselve. Egyből a szőkéhez megy, aki még mindig nem mutatkozott be, ahogyan én sem. Nincs jelentősége, hiszen úgy sem fogom újból látni. Hátulról a lány dereka köré fonja karjait és egy apró csókot nyom a nyakára, amitől ő vihogni kezd. „Csináltam neked teát” Szólal meg negédesen, megfordul és átadja neki a bögrét. „Nem kellett volna” Mosolyog, mielőtt belekóstolna, „Tökéletes. Honnan tudtad?” Kérdi a mély, reszelős, reggeli hangján, azon gondolkozva, honnan tudta pontosan hogyan szereti. A lány ártatlanul vállat von, tudomást sem véve arról a tényről, hogy én irányítottam őt egész idő alatt, bár nem igazán érdekel. Egy kis csókot nyom az arcára köszönetként, de közben rám néz. Megforgatom a szememet, mielőtt visszamennék az apja irodájába, egyedül hagyva őket a konyhában. Megint leülök az óriási székbe és elkezdem keresni az iratokat, amiket Mr. Styles majd átnéz, hogyha hazaér. A hotel beszerzési folyamata nem lehet olyan zavaros, mivel már üzleteltünk ezzel a céggel, habár lehet fel kéne hívnom az ügyvédjét egy találkozóra erre a hétre. „Szóval…” Huppan le Harry a székre, ami pont az asztal előtt van. Most egy egyszerű fehér felső takarja a felső testét. „Elment a kis barátod már?” Kérdezem visszanézve a rengeteg papírlapra, amik előttem vannak, nem igazán törődve azzal, hogy hol is van valójában. „Mhmm” Motyogja, „Csak mi ketten vagyunk.” Felnézek rá, ő játékosan megharapja az alsó ajkát, majd utána kacsint egyet. „Eszméletlen vicces vagy” Gúnyosan mosolygok rá, ő pedig válaszként rám vigyorog. „Mit csinálsz ma?” Kérdezi, kócos, barna haját hátrasöpörve a szeméből. „Dolgozok” Válaszolok röviden és egyenesen lenézek az iratokra, amiken keresztül kéne mennem. „Reggeliztél már?” „Aha” Mondom, továbblapozva egy oldalon, bár nem igazán tudom mi is van rajta. Csak úgy teszek, mintha elfoglalt lennék, így hátha veszi a jelet, de a játékos kedvéből tudom, hogy folytatni fogja a zaklatásomat. „Mit ettél?” Kérdi egy kicsit előre hajolva. „Gyümölcsturmixot” Válaszolom megint továbblapozva egy oldalt, csak most kicsit hangosabban. „Gyümölcsturmixot? Milyen reggeli az?” Kötekedik. „Egészséges” Felelem. „Inkább egy ’éheztetem magam’ fajta” Mondja és én felnézek rá. Egy kicsit ráncolom a szemöldökömet, amitől Harry mosolyogni kezd. Pontosan azt adom neki, amire vágyott, reakciót. „Nem kéne éheztetned magadat, Ella. Csodálatos tested van. Talán elrejted az unalmas irodai ruháid alatt, de én még így is látom. Van benned lehetőség” Vigyorog szemtelenül. „Nem éheztetem magamat, Harry” Felelem laposan, figyelmen kívül hagyva a megjegyzését, ami egy sértés is volt egyben a ruhaválasztásomra. Nem gondolom, hogy unalmasak lennének a ruháim, vagy mégis? Általában egy ceruza szoknya van rajtam egy egyszerű blúzzal, ez a megfelelő egy asszisztensnek, nem igaz? Bámul engem, ahogyan én is bámulom őt, figyelve, ahogyan próbál elrejteni egymosolyt, ami játszadozik a száján, bár látom a világos, zöld szemeiben. Imádja ezt az egész ’ki akarok szedni egy reakciót belőle’ dolgot és azt kell mondanom, hogy általában egész jól el tudom rejteni őket. Habár most reggel úgy érzem, hogy extra nehéz eset. „Mit akarsz Harry?” Sóhajtom, megadva magam az idegesítő bájának. „Reggelizz velem” Mondja, közben pedig feláll, „Egy normálisat.” „Nagyon sok dolgot kell megcsinálnom, mielőtt az apád visszatér” Mondom, miközben ő lassan hozzám sétál. „Csináld meg utána. Még a reggelit is megcsinálom neked.” Mondja fölén magasodva. Az ágyéka pontosan az arcom előtt van, ami némileg kényelmetlen számomra, ezért felállok a magas sarkúmban, ami most majdnem egy magasságba hoz minket. „Ha megreggelizek veled, hagysz békében dolgozni?” „Megegyeztünk” Mondja, felém nyújtva a kezét, hagyva, hogy a gödröcskéi látszódjanak, ahogyan szemtelenül mosolyog rám. Megfogom a puha, mégis szilárd kezét és néhányszor megrázom, mielőtt el akarnám engedni, bár ő nem engedett a szorításon. „Köszönöm a teát” Mondja, a kezemet még mindig rázva. „Nem én csináltam a teádat” Válaszolok a szemöldökömet felhúzva és próbálok kicsit engedni a szorításomon, de ő még mindig nem engedi el a kezemet. „Nos, tudom, hogy Tatiana nem tudta volna megcsinálni a teámat, ahogyan szeretem egy kis segítség nélkül” Mosolyog, egyértelműen jól tudva, hogy én adtam neki utasításokat. „Oh, szóval Tatiana a neve” Sóhajtok megkönnyebbülten, mintha boldog lennék, hogy végre megtudom a nevét. „Aha. Elbűvölő, nemde?” Mosolyog önelégülten a válaszomra várva. „Nem olyan elbűvölő, mint a szőke, aki múlt héten szerdán volt nálad” Jegyzem meg és kirántom a kezemet az övéből. Olyan hülye ezekkel a kis játékaival. Amennyire viccesnek találom Harryt, amikor a természetes báját használja a lányokon, annyira nem szeretem, amikor ezt velem csinálja, amikor általában unatkozik. Tudom, hogy csak viccelődik, de attól még idegesít. „Valaki egy kicsit ingerlékeny ma reggel” Kötekedik. „Csak fáradt vagyok, ez minden” Mondom, majd visszaülök a helyemre, nem bírva tovább nézni az önelégült arcát. „Oh, igen, azért bocsánat. Nem tudtam, hogy ilyen sikoltozós” Mosolyog büszkén, mielőtt kisétálna az ajtón. Ha az apja nem lenne a főnököm, ezt a vastag mappát a göndör fejének dobnám. „Megcsinálom a reggelit, amíg te itt maradsz és…tovább csinálod, bármi is az, amit elkezdtél” Mondja, az előttem lévő papírokra mutatva, mielőtt elsétál a folyosón.