3.Fejezet

*Harry szemszöge* „Bacon és tojás a férfinek, friss gyümölcs a hölgynek” Mosolygok Ellára a kis asztalon keresztül és meglepetésemre felhúzza sötét szemöldökét. „Azt gondolod, hogy mivel nő vagyok, nem kérek bacont?” Kérdezi, mintha előítéleteim lennének az étellel kapcsolatban. „Nem. Azt gondolom, hogy azért, mert nem kérsz bacont. Reggel csak a friss gyümölcsöt szereted” Mondom és sokkoltnak tűnik, „Igen, észrevettem” Teszem hozzá, ezzel elérve, hogy szégyenkezve elhallgasson. Hah! Fogadok, hogy ez váratlanul érte őt. Azt hiszi, hogy nem veszem észre ezeket a kis dolgokat vele kapcsolatban, pedig de. Elég régóta ismerem már őt, hogy tudjam, mit szeret és mit nem. Biztosra tudom, hogy idegesítem, amikor flörtölök vele. Nincs szándékom ezzel, de imádom a reakcióját nézni, amikor előveszem a bájomat. Egy percre sem hiszi el a szarságaimat, amit szórakoztatónak találok, mióta minden lány ugrik a lehetőségre, hogy hazajöhessen velem. Nem, mintha panaszkodnék. „Tehát mit csinálsz a hétvégén?” Kérdezem, habár egész biztos vagyok abban, hogy már előre tudom a választ. Vagy az édesanyját megy meglátogatni a belvárosba a hétvégére, vagy a lakásában marad és dolgozik. Ez az egyetlen két dolog, amit csinál a szabadidejében. „Meglátogatom anyukámat” Mondja, a villát egy eperbe bökve, majd a szájába téve, azokkal a tökéletesen fehér fogaival. „Meglepetés” Ugratom, harapva egyet a baconből és a pirítósból. Valaha volt legjobb reggeli. Igazából szükségem van az energiára miután egész éjjel fenn maradtam és Tatianat hallgattam, ahogyan a hülye csivavájáról beszélt. „Hogy érted, hogy meglepetés?” Kérdezi Ella, lassan megrágva a gyümölcsöt, míg a válaszra vár. „Nos, nem igazán lep meg, hogy elmész meglátogatni az anyukádat. Ez az egyik a két dolog közül, amit a szabadidődben csinálsz” Felelek és látom, hogy egy kicsit megbántódott. „És?” Védekezik. „És, talán kimozdulhatnál valamikor” Javaslom és biztos vagyok benne, hogy forr a vére, amiért tanácsot adtam neki. Az ajkait vékony vonallá préseli össze, miközben megpróbál nyugodt maradni, bár tudom, hogy akar valamit mondani nekem, amiért felülbírálom az életstílus választását. Nem tudok mit csinálni, csak mosolyogni, ahogyan megtörli a szája sarkait a fehér szalvétával, amit szépen összehajtogattam neki. Magamnak nem raktam, de tudtam, hogy szeretne egyet. Mindig látom őt használni őket, amikor étterembe megyünk az apámmal különböző találkozókra. „Hadd találjam ki a te terveidet” Mosolyog rám hamisan, mielőtt kicsit durván beleszúrná a villáját egy szelet kivibe, miközben én mosolygok. A villa végén hagyja, és miközben hozzám beszél, rám mutat vele, „Mivel péntek este van, úgy tippelem, hogy bulizni mész a barátaiddal, totál részegre iszod magad, hazajössz Isten tudja kivel és Isten tudja mit csinálsz vele. Reggel elküldve őt, megígérve neki, hogy kapcsolatban maradsz vele, de mindketten tudjuk, hogy nem fogsz. Majd a maradék időt a hétvégéből henyéléssel töltöd a ház körül, addig, ameddig én jövök hétfő reggel és felkeltelek az egyetemi órád miatt, mióta mindig késel” Fejezi be egy újabb hamis mosollyal, mielőtt beledobná a gyümölcsöt a szájába. Wow, ezt aztán eltalálta. Bár nem volt nehéz kitalálni. „Tévedsz” Sóhajtok, belenézve a mogyoróbarna szemeibe, amik kicsit sem látszanak szórakozottnak a tiltakozásomtól. „Mert?” Kérdezi. „Elfelejtetted, hogy hétfő reggelenként teát is hozol nekem” Mosolygok szemtelenül és ő is próbál elrejteni egy mosolyt, amit a szája sarkain látok játszadozni. „Rendben, és a tea” Adja hozzá, végre mutatva egy szelíd mosolyt. Nagyon figyelmes a kis dolgokkal kapcsolatban, mint például, hogy teát hozzon nekem reggelente. Talán kívülről egy kemény páncél veszi körül, de mindig megmutatja magát, amikor ilyen kis gesztusokra figyel, mint ezek. Ez nincs a munkaleírásában és az apám elmondta neki már több alkalommal is, hogy ne dajkáljon, de tovább folytatja napi rutinként, bár folyton a frászt hozom rá. Az egyetlen alkalom, amikor nem jön be az, amikor egy lány van nálam.Mindenesetre, vissza kell mennem dolgozni. Köszönöm a reggelit, Harry” Mosolyog udvariasan én pedig egy aprót kacsintok felé. „Pontosan tudom, hogy hogyan szereted” Válaszolok és látom, hogy észrevette a kétértelmű jelentést, amit szántam, majd megforgatja a szemeit. *Ella szemszöge* Tipikus Harry, elejtve egy sértő megjegyzést a hétvégi tevékenységeim választásáról reggeli közben. Nem úgy tűnik, mintha elfogadná a tényt, hogy „unalmas” vagyok. Ő maga mondta ezt nekem az első héten, ahogyan elkezdtem dolgozni az apjának, miután visszautasítottam a próbálkozását. Nem nagyon érdekelte a visszautasítás, mivel aznap éjjel egy másik lány volt nála. Ezen az estén tanultam meg, hogy Harry nem igazán törődik a lányok érzésivel és csak egy dolog miatt akarja őket. Az egyetlen dolog, ami felbosszant benne az mégis az említése az unalmas életemről. Nem hiszem, hogy olyan rossz, bár látszólag az. Mi van akkor, hogyha szeretek otthon maradni hétvégenként? Nem az ő dolga. Éppen ahogyan besétálok az ajtón a hatalmas irodába, a telefon megcsörren. „Mr. Styles irodája, Ellával beszél” Szólok bele udvariasan a begyakorolt köszöntésemmel. „Ella! Hogy vagy kedvesem?” Hallom Mr. Styles vidám hangját felszólalni a fülhallgatón keresztül. „Remekül, köszönöm szépen Mr. Styles. Nem kellene éppen a gépen lennie, visszafele New York-ba?” Kérdem kissé összezavarodva a hívása miatt. Még mindig külföldön kellene lennie a gépével, visszafelé jövet Franciaországból. Remélem, hogy nem maradt még egy éjszakára, egy fontos megbeszélésen kell részt vennie holnap és nem szeretnék a nevében beszélni. „Nem, igazából már itthon vagyok. Egy korábbi járattal jöttem tegnap reggel és éppen úton vagyok a székházhoz” Jelenti ki, engem pedig meglep, hogy hamarabb tért haza, „Tudnál velem találkozni?” „Természetesen, azonnal indulok” Mondom, összegyűjtve az iratokat az asztalról a szabad kezemmel. „Oh, és hozd magaddal Harryt” Teszi hozzá, és én megforgatom a szememet a javaslatán. Komolyan? Magammal kell vinnem Harryt? Legutoljára, amikor vele mentem az irodába, nem hagyta abba a nyugtalankodást és állandóan megpróbálta elterelni a figyelmemet. „Ott leszünk” Próbálok jókedvűnek hangozni, majd mindketten letesszük. Rendesen összeszedem a mappákat, óvatosan nehogy összegyűrődjenek, ahogyan visszasétálok az étkezőbe. Harry az egyik széken ül, felrakva lábát egy másikra, teljesen nyugodtnak tűnve, ahogy végiggörget a telefonján. „Az apád szeretné, hogyha találkoznánk vele az irodában” Jelentem be, és ő felnéz rám, amikor beszélek. „Többes szám?” Kérdezi, lábát visszahelyezve a talajra, felém fordulva a székében. „Igen. Kérte, hogy vigyelek magammal téged is” Felelem. Feláll és elkezd követni, egy önelégült mosoly pedig tisztán látszik az arcán. „Ez szórakoztató lesz” Vesz egy mély levegőt mellettem.