5.Fejezet

Szerintem ez a fejezet elég hosszúra sikeredett:) Remélem tetszik majd:) „Jó reggelt Mr. Styles. Remélem kellemesen telt az utazás” Üdvözlöm őt, ahogyan mindketten belépünk az irodájába. „Igen, köszönöm Ella. Hol van a fiam?” Kérdezi, mögém nézve, amint becsukom az ajtót. „Uh, már úton lehet idefele” Mondom, bár fogalmam sincs, hogy mennyi idő míg ideér. Helyet foglalok az egyik kis szürke székben, közvetlen a nagy tölgyfa asztala előtt és átadom neki az iratokat, amiket kért, hogy nézzek át. „Ki lettek válogatva és már készen állnak arra, hogy Mr. Woodward aláírja őket” Mondom neki, miközben ő végiglapozza, a mutatóujját benyálazva. „Hmm” Motyogja magában, mielőtt letenné a papírokat az asztalra, „Mit szólnál egy kis kávéhoz, amíg a fiamra várunk?” „Az remek lenne” Mosolygok, habár utálom a kávét. Soha nem szerettem, az illatától felfordul a gyomrom, de nem akartam goromba lenni azzal, hogy elutasítom az ajánlatát. „Anna” Szól bele a telefonba, „Tudnál kérlek hozni egy eszpresszót és egy…” „Oh, ugyanaz jó lesz nekem is” Felelem, amikor felnéz rám, várva a válaszomra. „Legyen kettő eszpresszó” Folytatja, miközben lenyomva tartja a gombot, amin keresztül beszélhet a recepcióval. „Azonnal Uram” Mondja Anna a vonal másik végéről. Anna egy aranyos lány, bár egy kicsit megdöbbentem, amikor láttam kisétálni Harry szobájából kora reggel, egyértelműen az előző napi ruháiban. Látszott rajta, hogy zavarban volt, amikor szégyenkezve kellett elsétálnia előttem. Emlékszem, hogy gúnyosan mosolyogtam rá és hozzáfűztem ’találkozunk az irodában’, éppen akkor, amikor kisétált a bejárati ajtón. „Szóval, beszéltem édesanyáddal ma reggel” Mondja és én azonnal zavarba jövök ettől a kijelentéstől. Miért beszélt volna az anyámmal? Istenem, éppen most rúgnak ki? „Egy nagyon udvarias nő, nem igaz?” Folytatja. „Igen, nagyon” Értek egyet és még mindig nem értem, hogy miért beszélt volna vele. „Azt mondta, hogy mindig is szerettél volna elutazni a tengerentúlra” Mondja, én pedig még jobban elkezdek pánikolni a gondolattól, hogy rólam beszéltek. Nagyon remélem, hogy nem mondott Mr. Stylesnak semmi kínos történetet rólam. „Mindig is szerettem volna látni, hogy milyen az élet New Yorkon kívül” Felelem őszintén. Ausztráliában születtem, bár New Yorkban neveltek fel és soha nem hagytam el Amerikát mióta ideköltöztünk. A családom tervezte, hogy elmegyünk Franciaországba nyaralni, de pár nappal mielőtt elindultunk volna, az öcsémet kórházba kellett vinni, és hamarosan kiderült, hogy leukémiás. Hat hónappal később elhunyt. Tizenkét éves volt. „Mindig jó felfedezni új kultúrákat, főleg amikor fiatal vagy” Mosolyog. Éppen, amikor meg akartam kérdezni, hogy miért beszélt az anyámmal, felveszi az asztali telefonját. „Nos, akkor, keressük meg Harryt, nem?” Kérdezi, de egyből megállítom. „Oh, ne Mr. Styles, minden rendben. Megkeresem önnek” Állok fel a székemből, ő pedig leteszi a telefonját. „Rendben, köszönöm Ella” Köszöni meg kicsit összezavarodva a gesztusom miatt. Tudom, hogyha Mr. Styles rájönne, hogy Harry azért váratott meg minket, mert valami lánnyal volt, teljesen kiborulna. Mr. Styles tudja, hogy milyen Harry és nem igazán bánja, de amikor megbeszélésre hívja őt, számít arra, hogy eljön. Mindig azt mondja neki ’Amikor találsz magadnak egy remek nőt, akkor elfogadom, hogy megvárakoztatsz.’ Ezen persze Harry gúnyolódott. Előkapom a telefonomat a táskámból, ahogyan becsuktam Mr. Styles irodájának ajtaját és lesétálok a folyosón, egészen a legfelső emelet előcsarnokába. Tárcsázom Harry számát és csak pár csörgésbe telik, mire felveszi. „Merre vagy?” Suttogom durván a telefonba, mivel az a pár férfi, akik öltönyben vannak, szúrós szemmel néznek rám. „Itt vagyok” Mondja és abban a pillanatban a lift megcsörren, jelezve, hogy elérte a legfelső emeletet. Az ajtók kinyílnak és megpillantom Harryt, kezében a telefonnal, mialatt önelégülten lemosolyog a kis, szőke Annára, aki mellette áll, a kávénkat tartva. Kinyomom a telefont és egyenesen feléjük igyekszem, ahogyan ők mélyen egymás szemébe néznek. „Köszönöm Anna” Zavarom meg a flörtölő tekintetüket erősen egymáson tartva, ahogy kiveszem a kávét a kezéből, bár egyikük sem néz rám. A liftajtó becsukódni készül és a kezemet oda kell tennem, hogy megállítsam. „Harry, édesapád már vár ránk” Mondom és hátat fordítok nekik. „Majd találkozunk Anna” Hallom Harryt motyogni, amire a lány kicsit felkuncog. Megforgatom a szememet és elindulok a folyosó irányába. Harry végre utolér és mellettem sétál, bár nem nézek fel rá, mert tudom, hogy csak egy önelégült vigyorral találnám szembe magamat. „Szép reggeled volt?” Kérdezem, miközben még mindig egyenesen előre nézve a hosszú átjárón, ahol rengeteg kis iroda van. „Úgy érted a reggeli veled?” Kérdi komoly hangsúllyal, de a szemem sarkából látom, hogy szemtelenül mosolyog. „Nem” Mondom ki egyenesen. Tudom, hogy tudja, miről beszélek. „Ohh igaz, a második reggelire gondolsz” Feleli, miközben csettint egy éleset én pedig undorodva nézek fel rá, amiért Tatianat ’második reggelinek’ nevezte. „Igen, ő nagyon finom volt. Úgy értem, az nagyon finom volt” Vigyorogja, és én rosszallóan megrázom a fejemet a beteg humorától. Visszasétálunk Mr. Styles irodájába és átadom neki a kávéját, mielőtt visszaülnék a szürke székbe kezemben az én kávémmal. „Ó! A fiam végre csatlakozik hozzánk” Mondja gúnyosan, ahogyan Harry elfoglalja a mellettem lévő széket. „Bocsi, apa. Feltartottak” Feleli, kicsit jobban kényelembe helyezve magát és Mr. Styles elgondolkozik, mire Harry még jobban vigyorogni kezd. „Nos, most már csak Danre várunk” Mondja, majd elfordítja a székét tőlünk, egy pillantást vetve a nyüzsgő New Yorkra. „Azt hittem, hogy nem szereted a kávét”Súgja oda Harry odahajolva hozzám és lenéz a meleg pohárra a kezeim között. „Nem is” Válaszolom halkan, hogy Mr. Styles ne hallja meg, „Csak nem akartam goromba lenni.” Harry megforgatja a szemeit az udvariasságom miatt és mutogatni kezd, hogy adjam oda neki a poharat. Odaadom neki és egyből elkezdi inni. „Tessék” Suttogja visszaadva egy sokkal könnyebb poharat, „Most már legalább úgy néz ki, mintha ittál volna belőle.” „Köszönöm” Tátogom, ő pedig egy kis mosolyt villant felém, a gödröcskéi pedig majdnem látszódnak. Egy kis kopogás hallatszik az ajtón, amitől mind a hárman odafordulunk. Dan sétál be, kínosan megigazítva a piros nyakkendőjét, amikor helyet foglal a bal oldalamon. „Nagyon sajnálom Mr. Styles. Vészhelyzet volt a Grayson projektnél, amin gyorsan részt kellett vennem” Mondja, és kicsit frusztráltnak tűnik. „Tudom, Sam éppen az előbb hívott. Minden rendben van?” Kérdezi, egyáltalán nem aggódva. Dan az egyik felügyelő a cégnél és egyben Mr. Styles egyik megbízható tanácsadója. Egy keményen dolgozó, fiatal férfi, akit Mr. Styles nagyon tisztel. „Igen, uram” Feleli egy kis mosollyal, mielőtt felém és Harry felé fordulna, halkan köszönt minket, amit viszonzunk is. „Szóval, azért hívtalak titeket ide, mert fontos híreket kell bejelentenem” Kezd bele, kezeit összefűzve, kicsit előre hajolva az asztalon. „A legutolsó üzleti utam közben rengeteg megbeszélésen vettem részt a bizottsággal, akik éppen egy céget vezetnek Franciaországban és eldöntöttük, hogy szeretnénk kiterjeszteni az üzletünket és áthelyezni a székhelyet Angliába” Jelenti be. „Wow” Mondja Dan, habár Harryvel mind a ketten csendben maradunk. Harry valószínűleg azért, mert éppen azon gondolkozik, hogy miért is van itt ezek miatt a hírek miatt, én pedig azért, mert azt kezdem gondolni, hogy így akar minket kirúgni. „Tehát alapvetően azért ti hárman vagytok itt, mert azt szerettem volna, hogyha ti vagytok az elsők, akik megtudják, mivel szeretném, hogyha velem jönnétek” Mondja, és én majdnem egyből eltátom a számat. Anglia! Azt akarja, hogy Angliába menjünk? Szóval ezért beszélt utazásról ezelőtt. Nem tudom, hogy ugráljak örömömben, vagy sírjak. „Nem tudom mit mondhatnék” Feleli Dan, teljesen izgatottan. „Mondj igent” Javasolja Mr. Styles. „Nos, én benne vagyok” Emeli fel Harry a kezét, mielőtt visszaejtené az ölébe. Habár kicsit csendes, tudom, hogy izgatott, amiért visszamehet és láthatjai a barátait. Harry és az édesapja is visszamentek karácsonykor meglátogatni Mr. Styles családját, mióta ideköltöztek 5 éve. Harry mindig hangoztatta, hogy vissza akar menni, miután befejezte a diplomáját, ami idén ér véget. „Uhh” Mondom felemelve a szemöldökömet. Képtelen vagyok szavakat formálni, miközben Mr. Styles folyton néz a válaszom miatt. „Nem kell elsietni a döntést, de ti hárman vagytok azok, akiket remélem, hogy el tudok vinni New Yorkból. Ti vagytok a legértékesebb alkalmazottjaim” Mondja egy mosoly kíséretében, „És fiam” Teszi hozzá Harryre nézve, aki lustán vállat von. „Szóval, hagyok nektek egy kis időt, hogy átgondoljátok, de mielőbbi választ szeretnék. Azt reméltem, hogy pár héten belül utaznánk is” Mondja és mind a hárman felállunk a székünkből. Pár hét!? „Köszönjük Mr. Styles” Feleljük egyszerre Dannel és mosolyogva fordulok felé. Mind az ajtó irányába sétálunk és éppen, amikor ki akarom nyitni, Dan kinyitja helyettem, megfogva az üvegajtót, hogy kisétálhassak rajta. „Köszönöm” Mosolygok udvariasan a meleg, barna szemeibe. „Igazán nincs mit” Visszamosolyog, és hallom, ahogyan Harry kiereszt egy kisebb röhögést, ahogyan követ a folyosóra. „Dan, beszélhetnék veled pár percet?” Szólítja meg Mr. Styles. „Ah, igen, persze” Feleli és visszasétál az irodába, miközben Harry és én tovább sétálunk a folyosón. „Oh, ez vicces” Kezd el kuncogni Harry saját magának. „Micsoda?” „Annyira akar téged” Folytatja, visszasimítva arcából a haját. „Mi? Kicsoda?” Kérdezem, felnézve Harry látszólag vidám arcára. „Dan. Úgy nyáladzott körülötted, akár egy elveszett kiskutya” „Nem, dehogyis” Ráncolom a homlokomat a kijelentésén. „Ahh, dehogynem. Láttam az arcán, amikor az irodában téged nézett, meg, amikor tartotta neked az ajtót” Röhög megint. „Nem hinném, Harry” Mondom, megnyomva a lift gombját, hogy lemehessünk. „Egyértelműen azt csinálta. Azóta ezt csinálja, mióta elkezdtél dolgozni az apámnak. Folyton látom, ahogyan bámul téged” „Ha annyira biztos vagy benne” Sóhajtom, de egy szavát sem hiszem el annak, amit mond. Csak kitalálta, hogy idegesítsen, mint ahogyan szokott. Ismerem Dan-t már mióta itt dolgozom és eddig csak kedves volt hozzám. „Mindegy. Tudom mit láttam. Te csak túl hanyag vagy, hogy észrevedd” Mondja, amikor végre belépünk a liftbe. Éppen, amikor az ajtó már becsukódna, hallom, hogy valaki azt kiabálja ’várj!’, szóval gyorsan beteszem a kezemet a két ajtó közé, ezzel elérve, hogy ne csukódjanak be. „Köszi” Mosolyog Dan, amikor belép a liftbe. „Nem tudtál várni a következőre?” Vigyorog Harry, de tudom, hogy csak kínozni akarja őt, utalva arra, hogy én itt vagyok. Keményen rálépek Harry lábára, amikor Dan elfordul, hogy megnyomja a gombot, ahol ki akar majd szállni, Harry vigyora pedig csak egyre nagyobb lesz a reakciómtól. „Oh um…Azon gondolkoztam, hogy talán szeretnél-e valamikor találkozni” Mondja idegesen, egyenesen felém fordulva, miközben Harry bámulja az én oldalamról, „Hogy megbeszéljük ezt az egész Anglia dolgot” Fejezi be. „Jöhetek én is?” Kínozza Harry megint és Dan meglepetten néz fel rá. Mielőtt válaszolna Harrynek, ami biztosan egy udvarias ’igen’ lenne, gyorsan válaszolok. „Természetesen. Üzenj a részletekkel kapcsolatban bármikor” Válaszolok udvariasan és végre elérjük az ő emeletét. „Uh, rendben, király” Mondja Harry és én köztem nézelődve. Még mindig egyértelműen bizonytalan, hogy Harry komolyan mondta-e vagy sem. „Szia Dan” Mondja Harry, amikor Dan kilép egy másik kisebb recepciós részre. „Hello” Mosolyog idegesen kettőnkre, éppen mielőtt a liftajtók becsukódnának, egyedül hagyva engem és Harryt. „Most mondd azt, hogy ez nem olyan volt, mintha elhívott volna randizni” Mondja, kezeit mélyen zsebébe dugva, a falnak támaszkodva egy önelégült mosoly kíséretében. „Csak beszélünk Angliáról” Mondom, bár a kifogás nem tűnik annyira alaposnak. „Engem miért nem hívott meg akkor?” Kérdezi, és az önelégült arckifejezéséből el tudom mondani, hogy csak be akarja bizonyítani az igazát. „Szeretnél jönni?” Kérdem gúnyosan, együttérzően felnézve rá. „Aww, köszönöm Ella, de nem hiszem, hogy Dan értékelné, hogyha elrontanám a tervét” Mosolyog édesen. „Oh, milyen tapintatos tőled” Mosolygok vissza. Végre elérjük a legalsó emeletet és nem is tudnék gyorsabban megszökni a kis helyről. Mindketten kisétálunk a fő előtérbe, ahol Anna foglal helyet három másik recepcióssal, a nagy, kerekasztal mögött. Ahogyan meglátja Harryt, az arckifejezése egyből megváltozik. Hatalmas mosoly jelenik meg az arcán, Harry irányába, aki válaszként kacsint egyet, amitől a lány még jobban elolvad. „Később látjuk egymást Ella. Érezd jól magad anyukádnál” Szól gyorsan, mielőtt a platinaszőkéhez sétálna, hagyva, hogy egyedül sétáljak vissza az épülethez.