6.Fejezet

*Ella szemszöge* Éppen meg akartuk rendelni az ételt, amikor Harry besétált az ajtón. Egy önelégült mosoly jelent meg az arcán, ahogyan egyenesen az asztalunkhoz sétált. Egy laza, fekete gombos inget viselt, egy sötétkék farmerral. Ez új. Soha nem láttam még nagyon mást hordani feketén kívül. A mellettem lévő üres helyre ül le, köszöntve a többieket, ahogyan elfoglalja a helyét. Az apja lenézően tekint rá az asztalfőtől, míg Harry odaint az apjának, tudva, hogy elkésett. „Hol voltál?” Kérdem, miközben még egyszer megnézem a menüt, mielőtt eldönteném, hogy mit rendelek. Mr. Styles úgy döntött, hogy egy hivatalos vacsorát rendez, hogy megünnepeljük az Angliai híreket. Körülbelül 30 ember volt jelen, legtöbben bizottsági tagok. „Elszórakoztattak” Feleli, én pedig felnézek rá és látom, hogy lefele mosolyog a menüjébe. „Tipikus” Sóhajtok, miközben pontosan tudom, hogy mit csinált. Harry elenged egy halk röhögést, megerősítve a tippemet. A pincér át ér a mi oldalunkra és most mi vagyunk soron, hogy rendeljünk. „A bélszínt és a salátát kérném” Mosolygok fel a fiatal pincérre, aki a rendelésünket írja le a kis jegyzettömbbe. „Ugyan azt kérem” Teszi hozzá Harry, átadva mindkettőnk menüjét a kék szemű fiúnak. „Szóval, milyen volt anyukádnál? Elmondtad neki a híreket?” Kérdezi, amikor a pincér visszasétál a konyhába. „Jó volt, és igen, elmondtam neki. Bár, már tudta. Az édesapád már beszélt vele. Megkérdezte, hogy mit gondolnék a lehetőségről” Válaszolok, és iszok egy kortyot a vizemből. Amit anyu mondott, úgy hangzott, mintha Mr. Styles csakis jó dolgokat mondott rólam, amit természetesen elragadtatva hallottam. Mindig jó tudni, hogy jól csinálod a munkádat. Anyu persze áldását adta arra, hogy Angliába költözzek, habár tudom, hogy mindennél jobban fogok neki hiányozni, és ő is nekem. „Szóval jössz velünk?” Harry szinte ragyog a gyenge fénynél. „Igen” Felelem és a szemei izgatottnak tűnnek, mielőtt lassan pajkossá változnak. „Mi az?” „Oh, semmi. Csak örülök, hogy jössz velünk, ez minden. A tudat, hogy nem lenne kit idegesítenem minden nap, összetöri a szívemet” A kezét gúnyosan a szívére teszi. „Fogadok, hogy Dan boldog” Teszi hozzá, diszkréten rámutatva Danre az asztalon keresztül, aki elmélyedten beszélget az egyik főmenedzserrel. Mielőtt válaszolni tudnék, Mr. Styles megáll mindenki előtt, megkocogtatva a poharát, ezzel elérve, hogy elcsendesedjünk. Egy kis beszédet tart arról, hogy mennyire hálás mindnyájunknak, amiért itt vagyunk ma este, ahogyan azt is megköszöni mindenkinek, hogy hozzájárultunk a cég növekedésének. Amikor befejezi, megérkezik az étel és nem is lehetnék ennél izgatottabb. Egész nap nem ettem, mert túlságosan elfoglalt voltam azzal, hogy rohangálva intézzem Mr. Styles ügyeit. A mai nap volt az utolsó irodai munkanapom, mivel a következő két hétre szabadságot kaptam, hogy kiválogassam mit kell magammal vinnem Angliába, amiért nagyon hálás vagyok, mert anélkül nem tudom hogyan tudnék mindent összeszervezni. Egy kis beszélgetés hangzik fel az asztalnál, ahogyan mindenki elkezd falatozni. Mielőtt elkezdenék enni, kiveszem a paradicsomokat a salátámból és a tányérom egyik oldalára teszem őket. „Nem szereted a paradicsomot?” Néz Harry, miközben folytatom a paradicsom vadászatot. „Nem igazán” Felelem, és ő egyből elkezdi leszedni őket a tányéromról és egyenesen a szájába rakja őket egy kis mosoly kíséretében. A vacsora hátralévő részét azzal töltöm, hogy az egyik menedzserrel beszélgetek, aki a másik oldalamon ül. Mesél nekem az iparban való változásról és én udvariasan próbálok részt venni a párbeszédben, bár nem igazán tudom, hogy miről is beszél pontosan. Igazából egy rendes srác, de bocsánatot kérek, amikor későre jár. „Megyek haza” Szólok halkan Harrynek, miközben ő valami üzletemberhez beszél. „Mehetek veled?” Kérdezi, amikor felállok. „Uhh, igen, azt hiszem. Nem kocsival jöttél?” Kérdezem, azon gondolkozva, hogy hogyan ért ide. „Nem, Tatiananál hagytam” Mosolyog gonoszan és meg akarom ütni a fejét a táskámmal. „Rendben” Egyezek bele és elköszönök mindenkitől, beleértve Mr. Styles-t, aki szeretne velem találkozni holnap az irodában. Harry és én éppen csak kilépünk az étterem ajtaján, amikor hallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. „Ella!” Szólít valaki mögülünk. Mindketten megfordulunk Harryvel és szembetaláljuk magunkat Dannel, aki felénk sétál. „Szia, um, még mindig áll a péntek este?” Kérdezi kicsit idegesen. „Oh, persze. Hét óra, ugye?” Kérdem kicsit meglepetten, mivel teljesen kiment a fejemből, hogy üzent nekem a hétvégén. „Igen” Mosolyog, én pedig udvariasan visszamosolygok rá. „Nos, akkor látjuk egymást” Teszi hozzá Harry egy mosoly kíséretében, mielőtt a kocsi felé kezd el sétálni. „Oh, um, oké” Motyogja Dan, elfelejtve a tényt, hogy Harry megint csak viccel a vacsorával kapcsolatban. „Találkozunk pénteken” Mondom arcomon egy kis mosollyal, mielőtt Harry után mennék, aki a kocsi mellett vár. Kinyitom a kocsit az irányítóval, majd a kocsi felé sétálok, ahogyan ő beül a kocsiba, mielőtt én is beülnék a vezető ülésbe. „Annyira gonosz vagy” Mondom és elindítom a kocsit. Harry halkan felröhög az ülésén. „Nem tehetek róla. Annyira letörtnek tűnt a gondolattól, hogy elrontom a kis randi-estéteket” „Ez nem egy randi-este” Mondom neki még egyszer. „Nos, ő biztosan azt hiszi” Mondja, bekapcsolva a rádiómat. Legelőször egy lassú szám jön, de Harry egyből kikapcsolja. Kinyitja a kesztyűtartót és kiveszi a CD tartót, majd az egyik mix CD-t teszi a lejátszóba. ’The man who can’t be moved’ kezdődött el a The Scripttől és láttam, hogy Harry rosszallóan néz rám. „Mi az?” Kérdem, nem levéve a szememet az útról. „The Script” Szólal meg mély, tompa hangon. „Igen” Felelem, és tudom, hogy tesz valami megjegyzést a zenei ízlésemre. „Te tényleg hallgatod ezt a hülyeséget?” Kérdezi, szemeit még mindig rajtam tartva. „Igen, és ez nem hülyeség” Mondom és próbálok nyugodt maradni, de kezd idegesíteni. Azt kellett volna mondanom neki, hogy inkább menjen az apjával haza. „Ez a csávó valami csajról dumál, akire várni fog” „És? Aranyos” Mondom ránézve és ő is engem néz, mintha ez lenne a legszánalmasabb dolog, amit valaha hallott. „És te hiszel ebben?” „Igen. Miért ne? Szerelmes belé” Vonom meg a vállamat azon gondolkozva, hogy milyen szép is az, amikor egy férfi kitart amellett a lány mellett, akit őszintén szeret. „Ez igazából nem történik meg Ella” Gúnyolódik, én pedig szorosabban markolom a kormányt. Nos, a te világodban biztosan nem! Kiáltani akarok, de inkább ellene döntök. Persze, hogy nem hisz a szerelemben. Soha nem láttam őt még egy barátnővel sem ezelőtt. Ő csak rövid kapcsolatokon megy keresztül, ahol áthoz egy bizonyos lányt az éjszaka folyamán, de ez csak pár hétig tart. Nekem sem volt tartós kapcsolatom ezelőtt, de nem azért, mert nem szerettem volna, csak soha nem találtam olyat, akivel bármit is folytatni szeretnék és időm sem volt, hogy erőfeszítést fektessek bele. Mindig is a tanulásra és a munkára koncentráltam, leginkább az anyám csalódottságára. Mindig azt kérdezi: ’Mikor lesz barátod?’, amire mindig elmagyarázom, hogy most nincs szükségem rá, ami igaz. Most magamra koncentrálok és nincs szükségem figyelem elterelésre a célom elérésében. „Szóval otthon teszlek ki vagy a kocsidhoz megyünk?” Kérdem, megváltoztatva a témát, arra számítva, hogy átvált egy másik számra, de helyette hagyja ezt tovább játszani. „A kocsimhoz megyünk. A háza a Belmoral úton van” Feleli, végignézve a maradék CD gyűjteményemen, ami egyre csak idegesebbé tesz. A The Script-re tett megjegyzései után nem szeretném hallani a véleményét a maradék zenei ízlésemmel kapcsolatban. Végre megérkezünk a Belmoral útra, ami nincs annyira messze a lakásomtól. Harry irányít el a nagy házhoz az utca végén és látom a fekete kocsiját a felhajtón parkolni. „Hivatalosan is végeztél a munkával, nem?” Kérdezi, ahogyan felpakolunk a kocsija mögé. „Igen” „Nos, kimozdulok pár barátommal szerdán este. Ez az utolsó este, amikor a legtöbben együtt lehetünk. Jönnöd kéne” Mondja és visszahőkölök az ajánlatától. Miért hívna, hogy lógjak velük? Tudja, hogy nem szeretem ezeket a dolgokat. „Umm…” Kezdem el mondani, miközben próbálok kitalálni egy udvarias kifogást. „Fel kell fedezned New York-ot legalább egyszer, mielőtt elköltöznénk Ella” Mondja, kinyitva a kocsi ajtaját, majd kiszáll. „Még nem is vagyok huszonegy” Mondom, „És te sem” „Ismerek pár embert a városban. Mindig beengednek különböző bulikba” Von vállat kényelmesen, ahogyan a kocsi ajtónak támaszkodik. „Uh, nos, nem igazán tudom, ha-„ „Találkozunk szerdán!” Vág közbe mielőtt becsapná a kocsiajtót, nem engedve, hogy vitázni kezdjek. Egy aprót int, egy szemtelen mosollyal az arcán a kocsi ablakán keresztül, mielőtt lesétálna a sötétbe a felhajtón. Látom, ahogyan a kinti villany felkapcsolódik, amikor Harry felsétál a tornác lépcsőin. A vékony szőke kinyitja az ajtót, mielőtt Harry kopogna, egyből karjaiba vetve magát és én elindulok, mielőtt bármi mást látnék. Ha azt hiszi, hogy szerdán kimozdulok vele, akkor nagyon téved. Nem csak az, hogy illegális, de egy kicsit sem megfelelő, tekintve, hogy az apja a főnököm.