8.Fejezet

Az esetleges hibákért előre bocsánatot szeretnék kérni, de eléggé fáradt vagyok, és nem biztos, hogy mindent észrevettem az átolvasásnál, de nem is húzom tovább a szót. Jó olvasást! *Ella szemszöge* „Nos, rendben van fiúk. Hogyha kicsodálkoztátok magatokat a mester munkámon, akkor mehetnénk is” Lép a fiúk elé Jodi, hogy visszanyerje a figyelmüket, és a testem egyből hidegebbnek tűnik, amikor Harry tekintete már nincs rajtam. Egyből olyan idegesnek érzem magamat. A ruhák lehetnek. Túl sokat mutatnak a testemből, mint amihez hozzá vagyok szokva és nem tudom, hogy ki tudok-e menni így a nyilvánosság elé. „Hova mész?” Kap el Jodi, miközben próbálok besettenkedni a szobámba. „Uhh, én csak…” Motyogom, ahogyan semmi kifogás nem jut eszembe. „Tudom mit csinálsz. Megegyeztünk, emlékszel?” Mondja, világos barna szemöldökeit felhúzva, tudva, hogy át akartam öltözni valami másba. „Milyen megegyezés?” Kérdezi Zac, és Jodi visszafordul a fiúkhoz, bár látom, hogy Harry rám néz mellőle. Szerényen mosolygok felé, ahogyan kínosan a kanapé másik oldalán állok, ő pedig visszamosolyog, a gödröcskéi pedig teljesen látszódnak. „Egy lányos megegyezés. Menjünk” Válaszol, mielőtt megfogná Zac kezét és kivezetné az ajtón. „Olyan, akár egy petárda, nem igaz?” Kommenteli Harry, miközben kifelé megyünk. „Kedvelem” Mondom őszintén és látom, hogy Harry mosolyog. Amint kiérünk a lakásból, becsukom az ajtót magunk mögött és előveszem a kulcsaimat, hogy bezárjam. Ahogyan a táskámban keresgélek, látom, hogy Harry engem bámul, miközben a falnak támaszkodik rám várva. Végre megtalálom a kulcsaimat és majdnem leejtem őket a remegő kezeimből. Mi a franc bajom van? „Nagyon szép vagy Ella” Szól Harry közömbösen, amikor bezárom az ajtót. Felnézek rá és látom, hogy most teljesen komolyan beszél. Ez változás. Soha nem bókol nekem. Csak flörtölő megjegyzéseket, miközben az arcán egy szemtelen mosoly pihen, ahogyan szándékosan próbál idegesíteni. „Köszönöm” Felelem halkan. „Nincs mit” Mosolyog, és rajtam pedig furcsa érzés uralkodik el, ahogy lesétálunk a parkolóba. Harry komolyan furcsán viselkedik ma este. Soha nem használja a módszereit rajtam. Hogyha pedig mégis, akkor keresztüllátok rajta, mert a legízléstelenebb módon teszi azt. Talán már ivott, vagy valami. És talán a részeg énje udvarias és édes, mint egoista és szemtelen. Zac már elfoglalta az anyósülést Harry Audijában, míg Jodi mögötte foglal helyet hátul. Harry és én egyszerre szállunk be a kocsiba, amire Jodi gyanakvóan néz ránk. „Mi az?” Suttogom, miközben bekapcsolom a biztonsági övemet. „Semmi” Válaszol, egy utolsó pillantást vetve Harryre, mielőtt ő is bekapcsolná a biztonsági övet. „Szóval merre is megyünk pontosan?” Kérdezem, ahogy kifordulunk az utcámból. „Mattékhez” Feleli Zac hátrafordulva, így tud hozzám beszélni, „Rendez egyfajta búcsú bulit Harrynek itt, mielőtt ti ketten lelépnétek Angliába” Válaszként bólintok egyet és kinézek az ablakon, az idegesség végigfut rajtam, amikor rájövök, hogy nem is tudom mibe keverem bele magamat. „Ne aggódj, mi lányok együtt maradunk majd” Szorítja meg Jodi a kezemet egy mosoly kíséretében, amit kedvesen viszonzok. Érdekes, hogy Jodi mennyire észreveszi a kis dolgokat. Kétlem, hogy bárki más észrevette volna, hogy milyen ideges vagyok most, bár valahogyan pontosan tudta, hogy mit kell mondania, hogy megnyugodjak. Örülök, hogy mellette tudok maradni az egész este alatt. Annak ellenére, hogy Zaccal van, olyan fajta lánynak tűnik, aki a barátnői oldalán marad, amikor szükségük van rá, amit nagyon értékelek. Hogyha csak Harry jött volna el értem, hogy felvegyen és elhozzon egy buliba, amiről fogalmam sincs, valószínűleg megkértem volna, hogy forduljon vissza és rakjon ki otthon. „Szóval, izgatott vagy Anglia miatt Ella??” Kérdezi Zac egy pillanatra visszanézve rám. „Persze, hogy az” Válaszol Harry helyettem és a tekintetem összetalálkozik a zöld szemivel a visszapillantóban, „Hozzánk költözik” Fejezi be egy kacsintással, én pedig meggondolom, hogy megforgassam a szememet. Ez az utolsó estéje a barátaival és nem akarom elrontani azzal, hogy civakodok vele. Általában gúnyolódnék a játékosságán, de helyette megkönnyebbülök, amiért Harry újra a normáls énjét mutatja. Egy kicsit furcsán viselkedett a lakásban. „Összeköltöztök?” Kérdezi Jodi és a tekintetemet elfordítom Harry szemeitől. „Uhh, nos, beköltözöm Harry és az édesapja vendégházába, amíg lakást keresek magamnak” Magyarázom, és a stressz, ami eluralkodott rajta most eltűnt. Miért tűnt annyira rémültnek a gondolattól, hogy Harryhez költözöm? Nem mintha valaha is szeretnék, de annyira megijedt, hogy kedvem támadt volna nevetni. Talán csak elrémiszti a gondolat, akárcsak engem. „Oh, ez kedves. Voltál már Angliában ezelőtt?” Kérdezi Zac, én pedig válaszként a fejemet rázom. „Imádni fogod. Oh! És majd mennyit tudunk együtt vásárolni” Sikít fel Jodi és látom, hogy nagyon izgatott. „Wohoo!” Utánozza Zac szarkasztikusan Jodi izgatottságát, mire ő gyorsan előrehajol és megüti a karját, ezzel mindenkit röhögésre késztetve a kitörésétől. „Ne legyél bunkó” Duzzog. „Bocsánat, szerelmem” Kér bocsánatot édesen, majd hátrafordul egy kis mosoly kíséretében, mire Jodi előrehajol és egy apró puszit nyom az arcára. Látom, ahogyan Harry megforgatja a szemeit, és meg akarom ütni, amiért ilyen goromba. Láttam már ilyennek lenni lányokkal ezelőtt, bár valószínűleg az nem volt igazi, mint Jodi és Zac között. „Rendben szerelmes pár, megérkeztünk” Szólal meg Harry, miközben felkanyarodik egy hosszú kocsifelhajtóra, ami tele van kocsikkal. Amint kiszállok a kocsiból és a kocsi elejéhez sétálok, látom a villódzó fényeket, amik a házból jönnek a felhajtó végénél a hangos zenével együtt. Remek. „Nem leszünk itt sokáig, ígérem” Mondja Harry a kocsi motorháztetejére támaszkodva, miközben Zacre és Jodira várunk, hogy összeszedjék magukat. „Ez a búcsú bulid Harry. Addig maradsz itt, ameddig csak akarsz” Mondom pár lépésnyire állva tőle, „Egyébként is, mindig tudok hívni egy taxit, hogyha haza szeretnék menni” „Nem, nem, nem” Vigyorog a fejét rázva, „Elviszlek a városba ma este” Kiengedek egy apró sóhajt, mert tudom, hogy Harry el fogja érni amit szeretne. Ma este extra kitartónak tűnik, szóval semmi esélye annak, hogy akkor menjek haza, amikor én akarok. Elindulunk a ház felé, mindkét fiú az utat mutatva a sötéten keresztül, míg Jodi belém karol. „Jól fogunk szórakozni ma. Ne aggódj” Mondja, és még ebben a sötétben is látom a tökéletesen fehér fogait. A kis ház tele van emberekkel, akik éljenezni kezdenek, amint Harry belép az ajtón. Több ember köszönti őt, miközben keresztülsétálunk a nappalin és már most túlterheltnek érzem magamat a jelenttől, ami kibontakozik előttem. Egy pár a kanapén smárol balra tőlem, bár ahogy látom el fog kelleni nekik egy szoba a lehető leghamarabb. Mellettük csak pár lány beszélget, habár őket a random pár lökdös, akiket nem úgy tűnik, mintha érdekelné a dolog. Kint dohányosok beszélgetnek, míg a szoba teljesen tele van megrészegedett emberekkel, akik próbálnak táncolni egymással, bár nem igazán megy nekik, mivel botladoznak, miközben mozogni próbálnak. „Jó Isten, ezek az emberek nem kaptak felvilágosítást” Kommentel Jodi lenézve a párra a kanapén, én pedig kiengedek egy apró nevetést, amit senki nem hall, hiszen nagyon hangos a zene. „Gyere, igyunk valamit” Mondja, miközben elhúz a zsúfolt szobából, de azonnal érzem, hogy a másik kezemet is húzzák, amitől odafordulok.„Hova mentek?” Kérdezi Harry a fülemhez hajolva, hogy halljam őt és a parfümjének illatát egyből megérzem, ahogyan ezt teszi. „Hozunk valamit inni Jodinak” Válaszolok, de még mindig nem engedi el a kezemet. „És neked Ella” Hallom Jodit a másik oldalamról, ezzel elérve, hogy Harry egy pillanatra levegye a szemeit rólam. „Ne hagyd, hogy más adjon neked inni. Csak Jodi, rendben?” Kérdezi rám nézve. „Ok” Bólintok és végre elengedi a kezemet, hagyva, hogy kövessem Jodit a konyhába, amíg Harry folytatja az emberek üdvözlését. Itt egy kicsit csendesebb, csak pár ember sétál poharakat és tálakat keresve, hogy kivigye. „Bor?” Kérdezi Jodi, miközben felmutatja az üveget. „Ahh, köszönöm, de nem. Nem iszok” Válaszolok udvariasan az ajánlatra. „Nem iszol?” Kérdezi, kihúzva két borospoharat a szekrényből. „Nem, nem igazán. Csak alkalmanként, azt hiszem” „Zac sem iszik, szóval neked kell lenned az ivócimborámnak ma este. Emellett, ez egy alkalom. Hamarosan elköltözöl és ezt meg kell ünnepelnünk” Mondja, teletöltve a két poharat borral, „Mi vesztenivalód van?” „Rendben, csináljuk” Mosolygok idegesen, ahogyan elveszem a poharat a pultról. Csak néhányszor voltam részeg még középiskolában és azok nem éppen olyan pillanatok, amire büszke vagyok, vagy meg akarok osztani. Középiskola óta csak pár pohár bort ittam olyanok miatt, mint például esküvők, huszonegyedik születésnapok, soha sem random bulikon. „Az új barátokra és az új kalandjaidra Miss Lane” Emeli fel mosolyogva a poharát Jodi, amit én is megteszek, mielőtt egyet kortyolnék belőle. A bor rendben van, bár nem hiszem, hogy valaha is hozzászokok a savanyú ízhez. „Keresztülmenjünk a csodálatos jeleneten, ami a nappaliban van és kimenjünk?” Kérdezi, és én egyetértésként bólintok, hálás vagyok, amiért nem akar csatlakozni a tömeghez.Átmegyünk a dühöngő parti állatokon és végre odaérünk a nagy teraszra hátul. Van itt pár ember, aki cigizik és beszélget, a furcsa részeg lány visítozik a röhögéstől, bár sokkal nyugodtabbnak tűnnek, mint azok odabent. Jodi és én leülünk a kis padra, ami a teraszon van. El tudom képzelni, hogy a ház nagyon szép, mikor a sörösüvegek és a dohányfüst eltűnik, a többi emberrel együtt, bár most minden félhomályos és hangos. „Szóval, Harryről, csak annyit akartam-„ „Hello lányok” Valami barna srác, fekete hajjal, tetkóval a nyakán zavarja meg Jodit. „Szia…” Válaszolok végül, mióta Jodi csak bámul rá, mintha ő lenne a legszánalmasabb dolog a világon. És látom is, hogy miért. Egyértelműen be van szívva, érezni lehet rajta mindenhol, bár elég nyugodtnak tűnik, amit nem bánok. Inkább preferálom a nyugodtat, mint a részeg agresszívat. *Harry szemszöge* „Még egyet! Még egyet!” A három lány egyszerre kiabál, amitől éles fájdalom nyilall az egyébként is fájó fejembe. A fiúk már így is folyamatosan italokat toltak az arcomba körülbelül egy órája és most pedig ez a három lány, amennyire dögösek annyira nem hagyják abba a felesek kiöntését nekem, ami már kezd egy kicsit idegesíteni, mivel Isten tudja, hogy mióta ülök már itt velük. „Csak még egyet” Mondom, közben pedig elveszem a szőke lánytól a poharat, akit azt hiszem Annának hívnak. Megiszom a pohár tartalmát és a meleg folyadék égeti a torkomat, arra kényszerítve, hogy lenyeljem az utolsó cseppeket is. Jézusom, ez szörnyű volt. „Yay!” A lányok tapsolnak, én pedig egy apró mosolyt küldök feléjük, mielőtt visszatenném a poharat az asztalra. „Mit csináljunk most?” Anna felcsúsztatja a kezét a combomon, és az érintésétől megrezzenek. „Uhhh” Nyögöm, miközben a keze közelebb kerül az ágyékomhoz. A másik két lány felkel a kanapéról, amikor rájönnek, hogy a barátnőjük megteszi az első lépést, ott hagyva engem, hogy megbirkózzak a dögös lánnyal az ölemben. „Azt hiszem, hogy van egy üres szoba az emeleten, hogyha szeretnél, tudod…” Javasolja nagyokat pislogva rám. Éppen, amikor megadnám magamat meghallom az ismerős nevetést valahonnan a hátam mögül. Hátrafordulok és keresni kezdem a teraszon, ami alig van megvilágítva, közben egy kicsit megszédülve. A szőke velem együtt fordul oda, kíváncsian érdeklődve, hogy mit nézek. Végre kiszúrom a hang forrását. Ella az, együtt nevet Jodival és pár fiúval, akiket nem látok, mivel háttal ülnek nekem. Elle hátradobja a fejét a röhögéstől, miután az egyik fiú súgott valamit a fülébe és én egyből talpra állok. Nem tudom, hogy mi jött rám, de nem tetszik nekem ez. Ő sokkal jobb bárkinek is itt ezen a bulin. A szoba csak egy kicsit forog, amikor ott hagyom a szőke lányt a kanapén és odasétálok a nevetgélő csapathoz. Egy kicsit részeg vagyok, de nem annyira, hogy ne tudjak nagyjából egyenesen sétálni. Mindannyian felnéznek rám, amikor odaérek, bár én csak Ellára nézek, aki a legcsodálatosabb fénnyel a szemében néz rám, miközben mosolyog. Soha nem néz így rám. „Megyünk” Próbálok nyugodtnak hangozni, de közben csak fel akarom húzni onnan és elvinni őt ezektől a lúzerektől. Habár ez az én búcsú bulim, várható volt, hogy pár ilyen fel fog bukkanni, ők ilyenek. „Oh, rendben” Mosolyog, miközben feláll. Egy kicsit meginog, ahogy próbál nyúlni a piros poharához. Bassza meg, részeg? „Örültem a találkozásnak” Ragyogja, mindhárom fiúnak egy kis puszit adva az arcukra. Az utolsó srác kicsit tovább tartja őt a derekánál fogva, ahogyan elköszön tőle és érzem, hogy a kezeim ökölbe szorulnak az oldalamnál. Miért leszek ideges ettől? Egy hosszú és látszólag vicces párbeszéd után Ella és a srác között, Jodi és ő is elkezdenek mellettem sétálni, miközben mindketten próbálnak olyan józannak tűnni, amennyire lehetséges, de láttam már Ellát józanon, és egyáltalán nem így viselkedik.„Jól vagy?” Kérdezem, amiért egy kicsit botladozik. „Megvagyok” Mosolyog, „Jól érzed magad?” Persze, hogy csak miattam aggódik. Akárki ’napja” is van, Ella mindent belead, hogy biztosan tökéletes legyen. Habár alapvetően megvet engem, minden szülinapomkor még nagyobb erőfeszítéssel azon van, hogy jó legyen nekem, biztosítva, hogy pontosan azt kapjam, amit akarok és amikor akarom. Még akkor is, hogyha egy seggfej vagyok. Nem tudom, hogy miért maradt itt ennyi ideig. Mindent imádok benne, de tudom, hogy rettentően idegesítem. Azt hiszem ez az, amiért annyira kedvelem. Rengeteg hülyeségemet elfogadja és valahogyan ettől fogva barátok lettünk. Mielőtt válaszolni tudnék, valaki más szólal meg. „Szia Ella” A srác a rengeteg tetkóval utána szól, ahogyan elsétál. „Szia Damian” Integet neki vissza, és látom, hogy a srác kacsint egyet neki, ami kuncogásra készteti. Mióta nevet azon, ha egy fiú kacsint rá? Én mindig kacsintok rá, de csak megforgatja a szemeit! Elkapom Ella kezét, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy mit gondol róla, bár én nem tudom, hogy én mit gondolok magamról. Csak azt tudom, hogy szeretném minél távolabb vinni attól a perverztől. Amúgy sem Ella esete. „Szóval, hova megyünk most Harry?” Kérdezi Jodi, miközben a folyosón keresztül sétálunk. „Menjünk az 1884-be. Ez egy klub a városban”