7.Fejezet

A résszel kapcsolatban annyit, hogy új szereplők jelennek meg és a következő résztől indul majd be a sztori igazán! Remélem tetszeni fog nektek! xX U.I.: Pár véleményt szívesen fogadnék tőletek, hogy mit gondoltok eddig a történetről és a munkámról. :) *Ella szemszöge* Már majdnem tíz óra volt, amikor besétáltam az irodába, éppen időben a találkozóra Mr. Styles-szal. Vettem neki egy latte-t idefele, bár nem kért meg rá. Lágyan kopogtam az ajtón és vártam, hogy behívjon, ami csak pár másodpercbe tellett. A hatalmas bőr székében ült, most is mélyen elmerülve a gondolataiban. „Jó reggelt Mr. Styles” Üdvözlöm, ahogyan leülök az ismerős, szürke székbe és átadom neki a kávét. „Köszönöm Ella, ez nagyon kedves tőled” Mosolyog, megköszönve a kávét, miközben egy aprót kortyol belőle. „Szóval” Kezdi, a pohár kávét maga elé véve, „Hogyan érzel ezzel az egész Anglia dologgal kapcsolatban?” „Nagyon izgatott vagyok. Ma délután lakások után fogok nézelődni, London központjában, így közel leszek az irodához. Amellett, pedig elkezdem összerendezni az elküldendő dolgaimat” Mondom, és az érzéseim teljesen rám nehezednek a tudattól, hogy milyen nagy nyomás van rajtam, amiért annyi dolgot kell szétválogatnom két hét alatt. Hogyan tudnék egy lakást találni Londonban két hét alatt? Hol kéne kezdenem egyáltalán? Talán maradhatnék egy motelban pár éjszakát, amíg találok valami megfelelőt. Több, mint elég megtakarított pénzem van, szóval talán csinálhatnám ezt, mintsem lefoglalni egy lakást, amit nem is láttam még. Úgy érzem, hogy látnom kell a lakást személyesen, mielőtt elköteleződnék, így láthatom, hogy tényleg otthon érzem-e magamat. Félek a másik országba költözéstől, de nem félek az egyedül éléstől. A legjobb barátnőmmel, Jennel laktunk együtt az elmúlt két évben és általában a barátjánál volt, szóval hozzá vagyok szokva a csendhez. „Remek, bár van egy ajánlatom a számodra” Mondja, kicsit előrehajolva a székében. Mi mást tudna nekem még ajánlani? „Habár lehet, hogy nem ismered be nekem, de tudom, hogy egy másik országba költözni egyedül, kicsit ijesztő tud lenni, főleg a te korodban. A húsz az elég fiatal olyan valakinek, aki messzire költözik a családjától egy helyre, ahol még soha nem volt ezelőtt, hogy egy új életet kezdjen” Mondja kedvesen, felhúzva a kissé őszes szemöldökét. „Igen, azt hiszem” Értek egyet vele, miközben idegesen mocorgok a székemben. Remélem, nem hiszi azt, hogy annyira aggódok emiatt, hogy nem visz magával. Persze, hogy szeretnék menni, csak egy kicsit ideges vagyok, ez minden. Soha nem voltam még Angliában ezelőtt és nem fogok senkit sem ismerni Mr. Styleson, Harryn és Danen kívül. Ők a munkatársaim, nem a barátaim vagy a családom. Bár úgy érzem Harry egyikbe sem tartozik, ő inkább egy plusz, aki a munkámmal jár. „Nos, nem szeretném, hogyha ezen idegeskedtél, szóval szeretném felajánlani, hogy költözz hozzánk” Mondja, és én több vagyok, mint sokkolt.Éljek Harryvel és Mr. Styles-szal? A főnököm! Megőrült? „Nem mintha nem értékelném az ajánlatot uram, ez csak um..” Válaszolom, és próbálom megtalálni a megfelelő szavakat, hogy elutasítsam. „Tudom, hogy szeretnél egy saját lakást, de ahelyett, hogy saját magadat stresszelnéd a saját lakásodat keresve, maradhatnál nálunk, ameddig találsz egyet. Van két kisebb vendégszobánk a kert végében, ami el van különítve a háztól, ahol élhetnél, míg nem találsz egy helyet, ahol maradhatnál” Mondja, és szavai zavarba ejtenek. Ez nagyon kedves tőle, bár nem kéne meglepettnek lennem. A nagylelkűségét már sokszor megmutatta ezalatt a három rövidke év alatt, míg neki dolgoztam és soha nem láttam olyan embert, aki nála jobban törődött volna az alkalmazottjaival. „Mi van Dannel?” Kérdem kíváncsian, azon gondolkozva, hogy vajon neki is felajánlotta-e ezt a lehetőséget. „Igen, ő tegnap udvariasan visszautasította az ajánlatot, mivel vannak rokonai Londonban, akikkel már beszélt is. A nagynénjéhez költözik pár hétre, ameddig ő is megpróbálja megtalálni a lakását” Feleli, én pedig egyből irigy leszek. Legalább neki van ott családja, akik támogatják. Nekem senkim sincs. Szó szerint magamra maradtam és ez a gondolat egyre inkább csábítóvá teszi Mr. Styles ajánlatát. „Igazából nagyon sokat segíteni Mr. Styles, köszönöm” „Nos, ez a legkevesebb, amit a legfiatalabb személyi asszisztensemért tehetek. Rettentően értékelem a munkádat Ella és az elmúlt három évben te voltál a legelszántabb alkalmazottam. Még a fiamat is el kell viselned” Mosolyog, én pedig egy kicsit felnevetek. „Majdnem a sajátomként tekintek rád Ella és nem szándékozom engedni, hogy saját magadat kelljen megvédened a nagy világban, ami Anglia. Fogadd el az ajánlatomat és aztán kényelmesen letelepedhetsz Londonba, mielőtt elindulnál egymagad a pörgős Londonba” Fejezi be.Egy pillanatig elgondolkozok, mielőtt egy végső választ adnék neki. Igaza van. A legnagyobb tisztelettel bánt velem, amit egy főnök csak adni tud, sokkal többet nyújtva, mint amire szükségem lett volna, és minden másodpercét megbecsültem. Soha nem volt velem szigorú, vagy büntetett meg, ha hibát követtem el. Inkább segített javítani a munkám színvonalán és tanított a hibáimból. „Köszönöm Mr. Styles, ez nagyon kedves öntől” Adom meg magamat végleg, cserébe pedig egy hatalmas mosolyt kapok, és a szemei körül látszódnak a ráncok, mint Harrynek, amikor nagyon boldog. „Nem maradok sokáig. Egyből elkezdek lakások után kutatni” Ígérem meg, hiszen nem akarok sokáig maradni náluk. „Badarság Ella. Annyi ideig maradsz, amennyire szükséged van. A vendégház legalább ötven méter távolságra van, szóval szinte észre sem vesszük majd egymást” Nyugtat meg. „Nagyon köszönöm Mr. Styles” Mondom, és közben felálllok. „Örömömre szolgál” Mosolyog, majd szolidan megrázza a kezemet, mielőtt visszaülne a helyére. Megfordulok, hogy elhagyjam az irodát, de megállok, amikor elérek az ajtóhoz, mert Mr. Styles utánam szól, ahogyan kinyitom azt. „Azt hallottam, hogy kimozdulsz a fiammal és pár barátjával a városba holnap este” Mondja legnagyobb meglepetésemre. „Nem” Felelek őszintén, megrázva a fejemet. „Úgy tűnik, hogy ő azt hiszi mész” Mondja visszadőlve a székében, egy kis mosollyal az arcán. Hála Istennek nem mérges. Nem szeretném, hogyha azt gondolná, hogy bármilyen módon is kapcsolatban állok a fiával, mint a maradék nő a cégnél. „Uhh, nem terveztem menni, szóval nem” Válaszolok megint, még mindig nyitva hagyva az ajtót. „Menned kéne” Mondja, én pedig meglepődök, hogy támogatná ezt. Tudja, hogy kiskorú vagyok. „Ez az utolsó pár heted New Yorkban, élvezd!” Majdnem Harry szavait mondja ki, és látom, hogy jól szórakozik a meglepődöttségemen. „Meggondolom” Próbálok mosolyogni, bár egyáltalán nem áll szándékomban menni, főleg nem Harryvel! Voltam párszor a lakásában, amikor botladozva próbált bejönni az ajtón egy buli után, és ez nem éppen az, amit én is megszeretnék csinálni.Szerda este „Szerintem ez nagyon kedves tőle” Mondja anyu a telefonon keresztül, miközben leülök a puha ágyamra. Éppen most meséltem neki a hírekről, hogy Mr. Styles felajánlotta a vendégházukat és nem is tűnhetett volna ennél boldogabbnak, hogy van egy kevés támogatásom, amíg ott leszek, bár még mindig nem vagyok teljesen biztos az ajánlatban. Hálás vagyok, de még mindig úgy gondolom, hogy fura, hogy a főnököm vendégházában fogok lakni. „Igen, nagyon! Azon gondolkoztam- tartsd egy kicsit anyu” Mondom, amikor egy hangos kopogás hallatszik az ajtó felől. Keresztül sétálok a konyhán a nagy ajtóhoz, és hezitálva nyitom ki, mert nem számítottam senkire sem ma, mióta Jen elment, hogy a barátjánál aludjon pár órával ezelőtt. Amint kinyitom az ajtót, egyből szembe találom magamat egy pár sötétzöld szemmel. „Harry?” Mondom, egy kicsit összezavarodottan a látogatásától és a két másik embertől, akik mögötte állnak. „Ella” Mosolyog, majd egy belép a lakásomba, én pedig elállok az útból, hogy be tudjanak jönni. „Anyu majd visszahívlak” Szólok a telefonba, mielőtt letenném. Mit keres itt? „Ez itt Jodi és Zac, ők a barátaim otthonról” Mondja, bemutatva nekem a szőke lányt és fiút. „Szia” Mosolygok, de csak Zac viszonozza, miközben Jodi körbenéz a lakásomban a kék szemeivel, egyből megfélemlítve engem. „Szóval, lenne valami, amiben segíthetek?” Kérdem egy kicsit kínosan, ahogyan előttük állok a melegítőmben és a trikómban, az olvasó szemüvegemmel együtt, mivel ez volt, amit azelőtt csináltam, mielőtt anyu hívott volna. „Csak beugrottam kidobni Jodit” Feleli, az ajtó felé sétálva Zaccal. „Oh” Ez minden, amit mondani tudok, mivel teljesen össze vagyok zavarodva, hogy mi történik itt, plusz egy kicsit ideges vagyok, hogy csak egyedül állok Jodi mellett.Jodi segít elkészülni neked” Válaszolja, és én követem őt. „Elkészülni mire?” Kérdezem, amint mindketten elérjük az ajtót és ő arccal felém fordul. „Ma este. Kimozdulunk, emlékszel?” „Nem, te mozdulsz ki” Mondom. Soha nem egyeztem bele, hogy elmenjek vele. „Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de nem érdekel. Élvezni fogsz legalább egy napot, mielőtt elmennénk” Válaszolja, majd becsapja az ajtót előttem, egyedül hagyva Jodival a szobában. „Erőszakos, nem igaz?” Kommenttel Jodi a hátam mögül. Az akcentusa nem olyan erős, mint Harryé, bár még mindig lehet hallani a hangjában. Megfordultam és láttam, hogy egy nagy táska keresztül van vetve a vállán, amit még nem vettem észre idáig. „Igen, mondhatni” Mondom, a telefont visszatéve a töltőre és látom, hogy egy kicsit mosolyog, ami megnyugtat. Azt hiszem valamiben egyetértünk. „Nézd, nem kell segítened nekem, mert nem megyek” Olyan finoman mondom, ahogy csak tudom. Nem akarok gorombának tűnni, de egyáltalán nem szándékozok menni. Nem gondoltam volna, hogy Harry emlékszik arra, hogy elhívott engem. „Harry mondta, hogy ez lesz a válaszod” Mosolyog, „De azt is mondta, hogy szinte soha nem mozdulsz ki és, hogy szeretné, hogyha átélnéd mit tud adni New York legalább egyszer, mielőtt elmennél az Istenverte Angliába” „Te nem Angliából jössz?” Kérdem, amiért így beszél az országáról. „Igen. Minden kis részét imádom, de ott éltem le az egész életemet, szóval azt hiszem, hogy most már távolabbi kalandokat keresek” „Érthető” Felelem, majd a kanapéhoz sétálok és leülök. „Szóval, miért nem szeretnél jönni?” Kérdezi csatlakozva hozzám. „Ez az egész buli dolog nem az én világom” Válaszolok, és a kezeimet fürkészem. Tudom, hogy nem kellene szégyellnem magamat a választásaim miatt, de tudom, hogy a legtöbb ember ennyi idősen bulizni jár, és amikor elmondom nekik, hogy nem igazán vagyok oda ezekért a dolgokért, úgy néznek rám, mintha megőrültem volna. Még Harry is azt tette, amikor rájött, hogy az ’otthon maradós’ fajta lány vagyok. „Nos, egy estétől semmi bajod nem lesz. Ezen kívül, hogyha nagyon utálod, akkor mindig hazajöhetsz” Mosolyog és a véleményem egyből megváltozik róla, amiért nem néz le, mintha fura lennék, hogy itthon szeretnék maradni.„Nem tudom. Te magad mondtad, hogy Harry erőszakos. Mi van, hogyha nem engedi, hogy hazajöjjek?” „Megállapodunk. Amint haza szeretnél jönni, veled jövök és biztosítom, hogy Harry ne állítson meg minket” Mondja, én pedig azonnal hiszek neki. Aranyos lánynak tűnik, de közben nem hagyja, hogy bárki is az útjába álljon annak, amit akar. „Ok” Adom meg magamat, és egyből mosolyra húzza a száját. „Yay! Emellett nem hagynád, hogy én legyek az egyedüli lány, aki a fiúkkal megy, nem igaz?” Kérdezi, miközben feláll. „Gondolom nem” Válaszolok, meglepődve a hirtelen barátkozásától, ahogyan felhúz. „Akkor rendben, kezdjük el. Csak pár óránk van, mielőtt a fiúk visszajönnének” Állapítja meg, felkapva a táskáját a földről, „Merre van a szobád?” „Erre” Vezetem őt a fényesen megvilágított szobába. Leteszi a táskáját a nagy ágyamra, majd egyből a szekrényem felé fordul. „Mit tervezel felvenni?” Kérdezi, ahogyan végignéz a ruháimon. „Uhh, nem igazán terveztem semmit sem felvenni” Felelek, és azon kezdek gondolkozni, hogy mi lehetne a megfelelő választás, de semmi nem jut az eszembe. „Hmm..ne aggódj” Mondja, miközben a táskájához sétál és kicipzárazza a felső zsebét, „Felvehetsz valamit, ami az enyém” A mostani ruhájára nézek és azonnal pánikolni kezdek, mivel egy nagyon szűk fekete és piros ruhát visel, amit én soha nem mernék felvenni. Túl rövid az én ízlésemhez és soha nem éreztem magamat annyira elégedettnek, hogy megmutassam a lábaimat. Habár ő gyönyörűen néz ki, ez egyáltalán nem az én stílusom és attól félek, hogy engem is hasonlóan fog felöltöztetni. „Ne aggódj, nem adok rád semmit, ami túlságosan magamutogató, de egy kicsit idősebbnek kell kinézned, hogy elkerüljük a zsarukat, akik mindig eljönnek egyszer a klubokba” Szólal meg, miközben egy pár fekete darabot húz ki a táskájából, elhelyezve azokat az ágyon. „Hány éves vagy?” Kérdezi felém fordulva. „Húsz” „Gondoltam” Sóhajt, majd elém sétál. „Rendben, szeretnék egy megállapodást kötni veled” Mondja egyenesen a szemembe nézve, így végre láthatom a világoskék szemeit. Gyönyörűek. „Ha megígérem, hogy hazakísérlek, amikor csak akarod, meg kell ígérned, hogy nem vitatkozol velem arról, hogyan csinosítalak ki ma” „Addig, amíg úgy nézek ki, mint saját magam. Nem akarok túl másnak látszani, mint mondjuk túl sok sminkkel, vagy ilyesmi” Magyarázom, ahogy a gondolataim azon járnak, hogy felismerhetetlenné tesz. „Nem foglak, ígérem. Olyan egyszerűre csinálom, amennyire csak tudom” Mosolyog, odanyújtva a kezét és hezitálás nélkül megrázom. Mibe keverem bele magamat? „Kezdjük ezzel” Mondja, levéve a szemüvegemet, majd az asztalra téve azt.Arra a döntésre jut, hogy nem láthatom magamat, ameddig teljesen készen nem vagyok és egyetértek vele, tudva, hogy valószínűleg egyből meghátrálnék, hogyha látom, mit csinál velem. Rengeteg dologról beszélgetünk, amíg ő a hajamat és a sminkemet csinálja és meglepődök, hogy milyen könnyen tudunk beszélgetni. Jelenleg kapcsolatban van Zaccal, akivel már majdnem egy éve vannak együtt. Huszonhárom éves. Nincsen testvére. Egy divatcégnél dolgozik Londonban, de most nyaral öt hétig és az utolsó hármat Amerikában utazva tölti, mielőtt hazamenne. Harryt szinte egész életében ismerte, mivel egy iskolába jártak mindketten a legelejétől, de soha nem érzett mást felé barátságon kívül, én pedig megerősítettem, hogy én sem. Majdnem az egész élettörténetét elmeséli nekem, és én is neki, ami valamilyen oknál fogva teljesen természetesnek tűnik, hogy elmondok neki. Amikor azt mesélem neki, hogy apám elhagyta anyámat négy éve és, hogy azóta nem is beszéltem vele, nem szólal meg. Megérti a történetet, mivel az ő szülei is elváltak, amikor tizenkét éves volt és, hogy egy hosszú és szörnyű csatában vett részt, hogy hova kerüljön, bár még mindig beszél mindkét szülőjével. „Szóval, van barátod?” Kérdezi, miközben az ágyamon ül, arra várva, hogy alsóneműre vetkőzzek, mivel hamarosan indulnunk kell. „Nem” Válaszolok egyszerűen, letolva a melegítőnadrágomat a bokámig, majd a szennyesek közé dobva. Csak pár órája ismerem, mégsem zavar, hogy előtte kell levetkőznöm. „Van ennek valami oka?” Odanyújtja a fekete szoknyát, miután levettem a trikómat. „Nem, nem igazán. Csak soha nem találtam valakit, akit el tudtam volna képzelni” Mondom, belelépve a vékony, fekete darabba, felhúzva a csípőm fölé, de Jodi visszahúzza azt, így a derekamon pihen. „Szóval soha nem volt még barátod?” Kérdezi, én pedig egyszerűen megrázom a fejemet. „Jézusom, csókolóztál már valaha?!” Szemei szélesre nyílnak és én nevetek. „Igen, persze” Mondom, ő pedig megnyugodik. Megcsókoltam pár fiút az egyetemen, de soha nem folytattuk komolyan. Egyetlen dolgot akartak csak, de azt biztosan nem adom ilyen könnyen. „Oh, köszönöm Istenem” Sóhajt, „Itt az utolsó darab” Elveszem tőle a kicsi, fekete toppot és magam elé teszem, hogy megnézhessem. „Ez apró” Mondom a nagyon rövid V-nyakú topra nézve. „Megígérted” Mondja, felemelve a szemöldökét, én pedig kiengedek egy apró sóhajt a kudarctól, felvéve a kis darabot a fekete melltartómra. A top egyértelműen túl rövid, de úgy érzem ennek ez a lényege. A hasam felső felét teljesen megmutatja, és egyből elbizonytalanodok. „Ne csináld ezt” Löki el Jodi a kezeimet a hasam elől, „Dögös tested van, szóval ne félj megmutatni” „Köszi” Felelem szégyenlősen, ahogyan a tükör elé vezet. „Oh, várj, csukd be a szemedet!” Utasít, én pedig azonnal megteszem, amit kér.„Vedd fel ezeket” Odanyújtja nekem a bőrszínű magas sarkúmat, és hálás vagyok, amiért valami olyat is felvehetek, amiben kényelmesen érzem magamat. Talán ez a legjobb cipőm, amim van. Szépek és kényelmesek, ezért is viselem őket annyiszor munkába. „Rendben van, nézd meg magad” Mondja, a tükör elé tolva engem. Először meglepett vagyok. Igaza volt. Egészen természetesnek tartott meg, eltekintve a sötétvöröstől, ami az ajkaimon van, egy kevés fekete szemhéjtustól a szememen és a szempillaspiráltól. A hajam természetesnek tűnő hullámokban omlott a vállaimra, ami szépen nézett ki, bár nem igazán szoktam hozzá, mivel nem hordom így a hajamat. A ruha, amit választott nekem, teljesen gyönyörű volt, és tökéletesen kiegészítette az alakomat, habár még mindig egy kicsit bizonytalan voltam a bőrfelülettel, amit megmutattam. Egy kicsit feljebb húzom a szoknyát, de vissza is húzom oda, ahova Jodi tette azelőtt, amint a széle túl közel ér a fekete alsóneműmhöz. „Szólva mit gondolsz?” Kérdezi egy várakozó mosollyal. „Azt hiszem tetszik” Felelem őszintén, most, hogy pár percig szoktam egy kicsit. Soha nem öltöztem volna fel így, bár eltekintve a hasamtól, egyáltalán nem bánom. „Yay” Mosolyog és egy apró ölelést ad, nekem pedig kuncognom kell a reakciójától. Egy hangos kopogás hallatszik az ajtó felől, gondolom a fiúk azok. „Csak meg kell mosnom a fogamat” Mondom, besétálva a kis fürdőszobámba, ami a szobámhoz kapcsolódik. „Oké, majd kinyitom” Feleli, kisétálva az ajtómon. Egy kevés fogkrémet nyomok ki, mivel nem akarom, hogy a szám habozzon és véletlenül bepiszkítsam a fekete topot. Ahogyan mosom a fogamat, felnézek a tükörbe és észreveszem, hogy felvitt egy kevés alapozót és bronzosítót is az arcomra, de nehezen lehet észrevenni. Nagyon kevés, bár a szempilláim kétszer olyan hosszúak, mint általában és meg kell hagynom, hogy csodálatosan néznek ki. Kiöblítem a számat, majd megtörlöm a széleit egy törölközővel óvatosan, nehogy elkenjem a rúzst, mielőtt visszamennék a szobámba. Egy fekete és arany táskát kapok fel, belerakva a telefonomat, kártyáimat és a rúzsomat, mielőtt kisétálnék a nappaliba. A fiúk háttal ülnek nekem a kanapén, Harry most egy fekete fullcap-et visel, bár Jodi látja, hogy besétálok. „Itt is van” Mosolyog, ahogyan feláll, én pedig nagyon idegesnek érzem magamat, amiatt, hogy hogyan fog Harry reagálni, hogyha meglát. Úgy tippelem, hogy röhögni fog, vagy mond valami hülyeséget, mint mindig. Hogyha teljes idiótaként fog viselkedni egész éjjel, akkor biztosan eljövök. Mindkettő fiú feláll, majd megfordul. Harry szája láthatóan tátva marad, amint meglát. „Wow” Motyogja, végignézve engem tetőtől talpig és az orcáim egyből vörösek lesznek, ahogyan érzem, hogy minden egyes négyzetcentimétert megnéz a testemen.