18.Fejezet

Sziasztok! Már nagyon régóta nem volt rész.. Most hoztam nektek ezt de ez elég rövid lett. *Ella szemszöge* „Wow” Mondom, ahogyan átlépem a küszöbét az ideiglenes otthonomnak. Kívülről úgy néz ki, mint egy kisebb változata a tipikus modern otthonoknak. Unalmas és szelíd, ami miatt persze nem panaszkodok a helyzetem miatt. A ház az egy ház és több, mint hálás vagyok Mr. Styles-nak, amiért megengedte, hogy itt maradjak. Bár a külseje egyszerűnek tűnik, a belseje sokkal másabb. Az összes fal egyszerű fehér színű, bár gyönyörű színvilágú képek lógnak majdnem minden egyes falon, ezzel a látszólag unalmas házat egy élénkké teszik. A nappaliban van egy hatalmas szürke kanapé - ami kétszer akkora, mint ami a lakásomban volt -, vele szemben pedig a széles tévé, ami a falon lóg a beépített kandalló felett. A konyha és a nappali egybeolvad. A konyha a jobb oldalon, habár egy apró lépést kell tenned felfele, hogy a fehéren csempézett szobába érj, ami tökéletesen passzol a fekete márvány pulthoz. Minden olyan ízléses, ami nagyon megrémiszt, de ezt ellensúlyozzák a tavaszi színek az egész házban. Ezek nélkül az apró részek nélkül úgy érezném, mintha egy hatalmas hotelszobában laknék. Hideg és egyáltalán nem bizalomgerjesztő. „Hova tegyem a dolgait Ms. Lane” Kérdezi Louise, miközben az egyik bőröndömet fogja, én pedig a másikat. Ő az új házvezetőnő a főházban, amit alig látok a rengeteg fa miatt, amik ez, illetve Mr. Styles háza között vannak. Brit nő, aki valószínűleg az ötvenes évei végén jár. Nagyon emlékeztet a nagymamámra. Egy kedves, gyengéd nő volt, aki aprónak és erőtlennek tűnt, bár ez nem állította meg semmiben sem. „Umm talán a hálószobába..bárhol is legyen az..” Mondom, lenézve a kis folyosóra, bizonytalankodva, hogy merre is lehet a hálószoba. „Természetesen” Mosolyog, „Erre Ms. Lane” „Hívjon Ellának” „Természetesen Ms. Ella” Feleli, miközben letotyog a folyosóra. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, miközben követem Őt. A Ms. cím használatát nagyon édesnek találom. Mióta megérkeztem a főházba – körülbelül harminc perce -, többször használta ezt a szót, mint amennyiszer meg tudnám számolni. „Parancsoljon” Mondja, a nagyon barátságosnak kinéző szobába vezetve. Magas francia ágya van, amin fehér és türkiz ágyruha van, ami tökéletesen illik a falak színéhez, amin pedig egy lapos tévé helyezkedik el az ággyal szemben. Van egy magas fehér szekrény a sarokban, rajta kék gyertyákkal és egy üres képkerettel, amin egy apró üzenet található. Éppen el akarom olvasni az üzenetet, amikor észreveszem, hogy Louise elhúzza a hosszú függönyöket, amik mögött egy kétszárnyú ajtó található, azok pedig egy kis teraszra nyílnak.„Engedjünk be egy kevés friss levegőt, nem igaz Kedvesem?” Kérdezi, ahogy kinyitja az ajtókat. Kellemes illat áramlik be az ajtó felől, és észreveszem a frangipáni virágot a terasz szélénél. Elég hideg van, de a háznak ki kell szellőznie egy kicsit és bármikor bekapcsolhatom a fűtést majd később. „Van valami amire szüksége lenne, Ms Ella?” Néz fel rám a kissé ráncos nő, amikor kilépek a teraszra. „Nem, de köszönöm szépen Louise” Válaszolok egy hálás mosoly kíséretében, amit kedvesen viszonoz, majd elsétál a folyosón. Nem tudok betelni ezzel a házzal. Gyönyörű. Azt gondoltam, hogy csak egy egyszemélyes ágy lesz benne, és talán egy kisebb szekrény, de igazából majdnem teljesen bútorozott. Nem beszélve arról, hogy a legjobb színekkel és bútorokkal. Odasétálok a szekrényekhez és leveszem a post-it üzenetet a türkiz képkeretről. Ella, ez a képkeret neked van, hogy elhelyezz benne egy képet kedved szerint. Remélem, hogy annyira tetszik neked ez a ház, mint a régi lakásod otthon. Mr. S „Ella” Hallom meg az ismerős mély hangot a konyhából, amihez éppen az üzenetet kötöttem a fejemben, ahogyan olvastam. Visszasétálok a folyosón, és a főbejáratnál állva találom meg. „Hello Mr. Styles” Mosolygok az őszülő férfira, aki annyira kedves volt, hogy felajánlotta nekem ezt a helyet. „Hogyan utaztál?” Kérdezi, nem mozdulva az ajtóból. Kérdezzem meg, hogy bejönne-e? „Hosszú volt, de az út legtöbb részét átaludtam, szóval tűrhető volt” Felelek, megköszönve az egeknek, hogy nem egy síró baba, vagy hangosan horkoló mellett kellett utaznom. A másnaposságom teljesen elmúlt és megfogadom, hogy soha többé ne fogyasszak ennyi alkoholt. „És itt minden rendben van?” Kérdezi, gyorsan végigmérve a területet, majd visszapillant rám.„Gyönyörű. Imádom az összes színt, főleg a türkizt, az a kedvenc színem” „Tudom, Harry monda” Mosolyog, a kezeit háta mögé helyezve. „Harry?” „Igen, amint beleegyeztél, hogy beköltözöl, Harry biztosra akart menni, hogy a ház megfelelő legyen számodra. Alapvetően Ő tervezte meg az egész belsejét. Mindent, kezdve a bútoroktól, egészen a Te türkiz szobádig” Mosolyog, miközben gyengéden beszél a fiáról. A szívem olvadozni kezd a gondolattól, hogy Harry tervezte ezt az egészet, anélkül, hogy én tudtam volna róla. Akkora egy idióta, és folyton próbál keménynek tűnni, de felfedi valódi énjét, amikor ilyen, vagy ehhez hasonló dolgokat tesz. „Tökéletes” Mondom, visszanézve az elbűvölő, mégis barátságos házra, amit Harry pontosan úgy tervezett, hogy nekem megfeleljen. „Harry örülne neki, hogy tetszik. Nagyon sok időt töltött azzal, hogy tökéletesen megcsinálja neked” „El sem hiszem, hogy ezt csinálta értem. Pedig csak pár hétig maradok” „Meglátjuk” Hallom Mr. Stlyes-t motyogni, mire felnézek rá, miközben Ő próbál elnyomni egy mosolyt, pont mint Harry, amikor valami másra gondol. „Tessék?” „A fiam nagyon megkedvelt téged, Ella, és biztos vagyok benne, hogy ezt te is tudod” Mondja egy sejtelmes mosoly kíséretében. „Err-„ „Ne is törődj velem Ella. Sokkal jobban ismered a fiamat, mint én. Én csak szeretném, hogyha óvatos lennél” Sejtető nézéssel pillant rám és pánikolni kezdek a gondolattól, hogy talán tudja mi történt köztem és Harry között. Francba!!„Mr. Styles én-„ „Bármi is folyik itt Ella, engem nem érdekel. Ameddig nem befolyásolja a munkavégzésedet, addig rendben van” Szól, egyértelműen Harryre célozva. Hogy a francba tudhatja? Megfordul majd kinyitja a bejárati ajtót, ahonnan kis lépcsők vezetnek le az ösvényhez. „Mr. Styles, én nem akartam, hogy bármi is történjen. Annyira sajnálom. Tudom, hogy szakszerűtlen és-„ „Ella” Vág a mondatom közepébe, amire egyből becsukom a számat, „Ez talán egy kicsit túllépi a határt, hogy ilyesmit mondjak, de láttam már, hogy a fiam milyen lányokat hoz haza és legyünk őszinték. Ők leginkább ribancok” A szám tátva marad a szavaitól, mivel még sosem hallottam káromkodni az egész idő alatt míg neki dolgoztam. Még a legrosszabb napjain sem káromkodik. „Nem értesz egyet?” Nevet fel egy kicsit és én is csatlakozom, amint beismerem magamnak, hogy igaza van. Egyértelmű, de soha nem mondtam volna ki hangosan. „Igen, azt hiszem azok” Felelek, de próbálom elrejteni a mosolyomat. „De te nem vagy az Ella. És hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy nem voltam boldog, amikor láttam, hogy a fiam végre érdeklődik irántad” A szám másodszorra is tátva marad. Fel sem tudom fogni, hogy mit is mond most. Mr. Styles boldog amiatt, hogy Harry érdeklődik irántam? Honnan tudja, hogy Harry érdeklődik irántam? Még én magam sem tudom, hogy mi folyik Harry és köztem. Még feltételezni sem merem, hogy érdeklődik. És mit ért az alatt, hogy ’végre’?” „Reméljük, hogy nem rontja el” Mondja, majd egy aprót kacsint mielőtt elsétálna, engem teljesen összezavarva és zavarba ejtve, miközben próbálok rájönni, hogy mi is történt. Mr. Styles azt akarná, hogy a fiával legyek?