13.Fejezet

                                    *Ella szemszöge*
„Hah! Nem jössz a lakásomba!” Röhögök a nevetséges kijelentésén, de nem tűnik meglepettnek a reakciómon.
„Ezt nem mondhatod komolyan” Mondom, már sokkal nyugodtabban.
„Ha te készen vagy, akkor én is” Mutatja az utat a kocsifelhajtón, amitől rálépek a gázra, míg az Ó arcán egy kaján vigyor jelenik meg.
Hitetlenkedve bámulok rá, mivel nem tudom elhinni, hogy ennyit változott a hangulata a vacsora óta, és azt is felvetette, hogy eljön hozzám, „Azt hiszem ez a valaha legőrültebb dolog, amit hallottam tőled”
„Miért is?” Hozzám fordul, de már nem próbálja elrejteni a mosolyát.
„Mert kevesebb, mint egy órája nem is akartál rám nézni, vagy hozzám szólni” Emlékeztetem, és a mosolya kezd eltűnni.
„Csak pár dolog járt az eszemben” Próbál laza maradni, de én keresztül látok rajta.
„Például?” Erőltetem, mire leveszi a tekintetét rólam.
„Nem tudom. Csak pár dolog..” Motyogja, és várom, hogy befejezze, bár nem teszi meg.
Van egy ötletem, hogy mi járhatott a fejében, mivel nekem is ugyanaz a dolog járt egész nap az eszemben, bár nem hiszem, hogy valamelyikünk is fel akarja hozni.
„Nem mehetnénk csak hozzád, Ella?” Néz rám azokkal a gyönyörű könyörgő szemeivel, amitől a szívem hevesebben kezd dobogni, és mielőtt rájönnék, már vezetek is vissza a lakásomhoz.
A hazafelé vezető út gyors volt, bár Harry csendben maradt egész idő alatt, miközben az ablakon bámult kifele, és egyszer sem szólt hozzám, mint ahogy általában szokott. Felsétálunk a lépcsőkön a második emeletre, és, amikor kinyitom az ajtót, csak azt a képet látom magam előtt, ahogyan Harry nekem simul, míg én a pulton ülök. Az arcomat egy kis pír önti el, amikor próbálok nem arra a pontra figyelni, ahol reggel voltunk ketten, és egyenesen a nappaliba sétálok, Harry pedig szorosan mögöttem. És most?
                             *Harry szemszöge*
„Miért csókoltál meg reggel?” Kérdezi Ella, gyorsan megpördülve a sarkain, amint a nappaliba érünk. Tudtam, hogy fel fog vetődni ez a téma, csak nem igazán akartam róla beszélni, mivel nem igazán volt rá válaszom.
„Miért csókoltalak meg?” Majdnem nevetnem kell a szóhasználatán, de inkább megtartom magamnak, amikor látom, hogy a sötét szemöldökeit összevonja zavarában.
„Igen. Miért csókoltál meg?” Kérdezi, miközben karcsú karjait összefonja.
„Amire emlékszem te is megcsókoltál”
„Nos, te csókoltál először…kétszer is” Szól, ezzel emlékeztetve engem a klubban történtekre.
„Igen, és te belenyögtél a számba több, mint kétszer” Szólok vissza és elpirul, de úgy döntök, hogy messzebb megyek, „Egész tisztán emlékszem, ahogyan a lábaid összekulcsoltad körülöttem-„
„Oké, megértettem! Ugyanannyira vagyok hibás, mint te” Mondja, leülve a kanapéra, a könyökeit a térdén pihentetve, a kezeivel eltakarva az arcát.
„Hibás? Ez csak egy csók, Ella” Mosolygok a tényen, hogy mennyire túlgondolja ezt a dolgot. Örülök, hogy a kezeibe temeti az arcát, mert biztosan megütne, amiért kinevetem.
„De akkor miért tetted?” Kérdezi, és pontosan tudom, hogy mire gondol, mivel én is ugyanezt kérdezgetem magamtól egész nap.
Mondhatom, hogy csak egy csók, de ugyanannyira össze vagyok zavarodva ettől az egésztől, mint Ő. Csak ki kellett volna sétálnom ma reggel. De nem tudtam befogni a kibaszott számat arról, hogy nem bántam meg, hogy megcsókoltam Őt a klubban, és annyira dögösen nézett ki a vizes hajával, ahogyan az lehullt a meztelen vállaira, amíg a bárszéken ült, a mogyoróbarna szemeivel nézve engem, arra várva, hogy válaszoljak neki. Az a hülye bárszék, amin boldogan smárolnék vele megint, vagy még több…
„Nem tudom” Mondom őszintén, nem tudva hogyan máshogy válaszolhatnék a kérdésére.
„Mindig ezt csinálod a lányokkal?” Kérdezi, de majdnem egyből felröhög, és tudom, hogy legszívesebben megpofozná magát, „Miért kérdeztem ezt egyáltalán?”
„Veled nem csinálom ezt, Ella” Próbálom meggyőzni Őt, mert tudom, hogy azt gondolja csak játszadozom vele, mint a többi lánnyal, akit az orra előtt vittem haza.
„Akkor mit csinálsz?” Néz fel rám a hosszú szempillái mögül, „Mert úgy gondolom bármi is az, abba kéne hagynunk mielőtt még bonyolultabb lesz. Úgy értem, mindketten tudjuk, hogy te milyen is vagy, szóval csak hagyjuk”
Igaza van. Lehet, hogy azt mondom, hogy nem úgy bánok vele, mint a többi lánnyal, de az ellenkezőjére sincs bizonyíték. Mindkétszer, amikor megcsókoltam ösztönzést éreztem iránta egy hirtelen vonzódás miatt. Ez a gyönyörű lány egész idő alatt itt volt, és még csak egy pillanatig sem gondoltam rá, mint az apám szórakoztató személyi asszisztense. Ella remekül néz ki, és nagyon jól kijövök vele, amikor mindkettőnknek olyan kedve van, de ha a vonzódást és a játékosságot összekeverjük abból soha nem sül ki jó nálam. Annak a keveréke, hogy tetszik valaki és valakivel le akarok feküdni, nekem leginkább úgy hangzik, mint egy kapcsolat, ami nem az én terepem.
„Rendben” Egyezek bele, bár inkább csókolnám meg most azt a kicsi száját.
„Remek” Egyezik bele Ő is, majd halkan körbenéz és egyből érzem a kínosságot, ami most a levegőben van.
„Lehetünk legalább barátok?” Kérdezem, remélve, hogy a két forró kalandunk nem volt hatással az előtte lévő vicces, természetes kapcsolatunknak.
„Barátok?” Kérdez vissza, és tudom, hogy ez egy furcsa elképzelés. Nagyon jól kijövünk egymással, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg úgy tekintek majd rá, mint egy barátra.
„Igen. Csinálhatnánk azt, amit a normális barátok is szoktak. Együtt lógunk, meg hasonlók” Magyarázom, és meg akarok szabadulni a kínos szituációtól.
Úgy teszek, mintha egy ártatlan barátság lenne, miközben igazából csak többször szeretnék a közelében lenni. Tudom, hogy nem az a ’barátság extrákkal” típusú lán, amit egyértelműen csinálnék vele, hogyha szeretné, de tudom, hogy inkább a ’kapcsolat’ típusú, ami viszont én nem. Ajánlani tudok neki barátságot és megpróbálom a kezeimet távol tartani tőle, másképpen biztosan megváltozna a viselkedése felém, amit nem akarok. Kedvelem Ellát és még mindig a közelében akarok lenni, mint azelőtt.
„Uh, gondolom” Válaszol és megkönnyebbülök, hogy még mindig itt van nekem, „Szóval, mit szeretnél csinálni?”
„Nem tudom. Te mit szeretnél csinálni?” Kacsintok rá félig viccesen, bár félig komoly vagyok a szándékaimmal kapcsolatban.
„Harry!” Üti meg játékosan a karomat.
„Viccelek!” Nevetek.
„Tudom, hogy viccelsz, de hogyha barátok akarunk lenni, akkor úgy is kell tennünk. Semmi flört, és főleg semmi csók” Hangsúlyozza ki az utolsó részét a mondatnak.
Pff, pont Ő beszél. Épp úgy kívánt engem, mint ahogy én Őt.
„Igen, azok a szabályok rád is vonatkoznak” Elképzelem, ahogyan mohón húzza a pólómat ma reggel. Tudom, hogy akarta, szóval nem fogom hagyni, hogy úgy tegyen, mintha én lennék az egyetlen bűnös itt.
Kinyitja a száját, hogy megszólaljon, de egy pár másodperc múlva be is csukja, egyértelműen amellett döntve, hogy ne vitatkozzon. Jó döntés, különben minden egyes kis részletét felhoznám annak, amikor megmutatta, hogy mennyire oda van értem.
„Szóval akkor mit akarsz csinálni?” Kérdezi és tudom, hogy most komoly választ akar.
Bassza meg, nem tudom. Nem szoktam hozzá, hogy benn üljek a barátaimmal, mindig elmentünk bulizni és részegre ittuk magunkat. Körbenézek a szobában, és megpróbálok kitalálni valamit, amit a ’barátok’ csinálnának egy este, és megállok, amikor a tévéhez érek.
„Film?” Javaslom, nem igazán akarva az egészet, de azt hiszem jobb, mint csak itt ülni és harcolni a vággyal, hogy letépjem róla azt a fehér ruhát.
„Rendben, válassz egyet. Csak átöltözök” Mondja, majd feláll, és én végigvezetem a tekintetemet a hosszú lábain, ahogyan a szobájába sétál.
Basszus. Kapd össze magad. Ez Ella.
Felkelek a kanapéról és a pici, fekete polchoz sétálok, ami a TV mellett tartja a DVD-ket. Végignézek rajtuk egy párszor, de csak néhányat ismerek fel, bár azokat sem láttam még igazából.
Kiveszek egyet, aminek egy pár csókolózik az elején. Elég lányosnak tűnik Ellának. Szar, de lányos. Visszaülök a kanapéra és elolvasom a hátulját, megpróbálva felkészíteni magamat, hogy mibe is keveredek, mielőtt egy ilyen hülye filmet választok. Elolvasva a hátulját a tartónak, már tudom, hogy ez az Allie csaj úgyis Noah-t választja. Mindig boldog a vége ezeknek a klisé filmeknek, amiknek nem igazán látom a lényegét, hogy megnézzem őket. Éppen, amikor fel akarok állni, hogy kicseréljem a DVD-t, Ella sétál be és majdnem tátva marad a szám a kinézetétől.
Egy csíkos fehér és fekete rövidnadrág van rajta, amik remekül megmutatják a hosszú, barna lábait, és egy fekete topot. Arra következtetek, a selyem masniból a nadrág elején, hogy ez a pizsamája, de sokkal dögösebb, mint a ruhában.
„Mit választottál?” Kérdezi, kényelmesen odasétálva hozzám, majd kiveszi a kezemből.
„Szerelmünk lapjai” Mosolyog, miközben odasétál a tévéhez és megrántom a vállamat, és fogalmam sincs, hogy miért ezt választottam.
„Tényleg meg akarod ezt nézni?” Mosolyog reménykedve, és tudom, hogy nem mondhatok nemet. Nagyon boldognak tűnik a választásom miatt.
„Persze” Rántom meg a vállamat, majd áthúzom a pólómat a fejemen, ledobva a táskám tetejére, ami a földön van.
„Mit csinálsz?” Kérdezi zavartan.
„Mi az?” Röhögök, miközben kigombolom a farmeromat, és tisztában vagyok vele, hogy teljesen kiborul.
„Miért vetkőzöl le?”
„Nos, te felvetted a pizsamádat, szóval úgy gondoltam és is felveszem az enyémet. Tudod, hogy csak alsónadrágban alszom. Ne lepődj meg ennyire” Mondom, majd letolom a nadrágomat a bokámig, és lerúgom a lábammal. Ella milliószor látott már így, egyszer már a seggemet is látta, szóval nincs semmi újdonság itt.
Megforgatja a szemeit, miközben én ledőlök a hosszú kanapén, „Szóval akkor maradsz éjjelre?”
„Aha” Felelek, a kezemet pedig a fejem mögé rakom, rávigyorogva, amikor kisétál a szobából. Milyen undok ma, bár hozzászoktam a rövid válaszaihoz, amikor ilyen szemtelen vagyok vele.
„Tessék” Mondja, és nekem dob egy takarót, egy kicsit túl erősen is és felnevetek a próbálkozásán, hogy bántani akar. Egyértelműen nem boldog, amiért a nappalijában ülök félmeztelenül, amitől még inkább idegesíteni szeretném.
A takarót magam mellé tolom, nem betakarva magamat még, mert azt akarom, hogy még egy kicsit kényelmetlenül érezze magát miattam, amiért kitárulkozva fekszem előtte.
Figyelem, ahogyan bekapcsolja a tévét a távirányítóval, majd lehajol, hogy berakja a DVD-t a lejátszóba, és a feneke egy része majdnem kilátszik a nadrágjának szélénél.
Te Jézus Krisztus!
Megragadom a takarót, hogy gyorsan eltakarjam magamat, ahogyan az alsó felem egy kicsit megrándul.
Becsukom a szemeimet, mivel tudom, hogy nem tudom nézni, ahogyan szenved azokkal a gombokkal, amíg én próbálok nem megkeményedni a tökéletes kilátástól a fenekére.
„Rendben vagy?” Kérdezi Ella ártatlanul és kinyitom a szememet, amikor végre felkel.
Nem, mintha nem értékelném a kilátást, de inkább nem nézem, minthogy magyarázkodnom kellene neki.
„Oh, sajnálom Ella, csak egy percre ki kell mennem a mosdóba, hogy kielégítsem magamat, ameddig rád gondolok”
„Igen” Próbálok nyugodt maradni, miközben Ő úgy néz rám, mintha furcsán viselkednék, bár gondolom tényleg. Basszus, próbálom eltakarni farkamat, amit valószínűleg látni lehetett volna az alsónadrágomon keresztül.
„Hozok popcornt. Itt van” Mondja, majd nekem dobja a két ezüst távirányítót, amik a takarón landolnak, ami az alsó felemet takarja, majd kisétál a konyhába.
Felhangosítom a tévét, és az előzeteseket nézem, ameddig várom, hogy visszaérjen.
Két tállal a kezében jön vissza, az egyiket nekem nyújtva, mielőtt lekapcsolná a lámpákat és leülne egy másik kanapéra. Mi a picsáért fekszem? Azt akartam, hogy mellém üljön, bár gondolom nem csinálhattam volna semmit sem a ’semmi csók’ szabály miatt meg minden. Nem tudom, hogy miért egyeztem bele ebbe az egész barátság dologba. Inkább fel kellett volna ajánlanom neki a ’barátság extrákkal’ ötletet, habár kilencvenkilenc százalékban biztos vagyok benne, hogy nemet mondott volna.
A film körülbelül húsz perce megy, és már most unatkozom. Lenézek a félig üres tálamra, majd vissza Ellára, aki teljesen elmerült ebben a hülye szerelmi drámában. Felveszek egy darab popcornt és az Ő kanapéja felé dobom, bár a földön végzi. Felveszek egy másikat, egy kicsit erősebben dobva, és ezúttal a hasára esik. Odafordul hozzám, mire én gyorsan ártatlanul a tévé felé fordulok, mintha bárki más lehetett volna. Nem mond semmit, de ahelyett marad az előbbi pozíciójában. Dobok még pár darabot, amik most a mellein landolnak, amitől halkan felröhögök, miközben Ő sokkolva néz le rájuk.
„Harry” Figyelmeztet, felvéve a darabokat a mellkasáról és az asztalra rakja őket. A reakció fele sem, amit tudom, hogy ki tudnék szedni belőle.
Most többet dobok egyszerre, minden egyes darab az arcán landol. Gyorsan felveszi őket, majd visszadobja felém.
„Ne csináld” Próbálja komolyan mondani, de tudom, hogy megfogtam Őt.
Elkezdek darabokat dobálni minél gyorsabban, és a végén Ő is megragadja a tálat, és ugyanazt csinálja, amit én, de hamar kifogy belőlük, nekem pedig még mindig negyede meg van. Mindketten ugyanakkor ülünk fel, miközben és még mindig dobálom a kukoricát az arcába, leginkább az Ő szerencsétlenségére, bár tudom, hogy próbál elrejteni egy mosolyt.
Odasétál hozzám és elkezdi az én tálamból szedni a popcornt, majd felém dobálni, és miközben az összes össze-vissza repül, a tálam üres marad a földön, bár tovább folytatja a dobálást azokkal, amik a földön vannak. Mindkét kezét megfogom a kanapéról, míg Ő próbál ellenállni a húzásomnak.
Az egyik kezét kiszabadítja, majd kuncogni kezd a sikerén, miközben lehajol és egy újabb marékkal szór rám.
A másik kezét is szorosan fogom meg, majd magam felé húzom, hogy ne tudjon többet felém dobni, és rajtam feküdve végzi. A haja teljes káosz, egy pár random darab popcornnal amik benne vannak.
Az arca pár centire az enyémtől és az ideges, de mégis mohó légzéséből, ami keveredik az enyémmel, pontosan tudom, hogy mit fog történni.
Picsába a szabályokkal…