14.Fejezet

                                  *Ella szemszöge*
Érzem, ahogyan a szívem felgyorsul, miközben majdnem teljesen Harry félmeztelen testén fekszem. A mellkasa kemény, és egy kis idegesség fut végig a bőrömön, ahogyan érzem, a topom feljebb csúszott, így a hasam hozzáér az övéhez. Egyenesen a csillogó zöld szemeibe nézek, ahogyan Ő megváltoztatja a fogását a csuklómon, majd összekulcsolja az ujjainkat és mindkettőnk kezét a feje fölé emeli, amitől az arcom egy kicsit közelebb kerül az övéhez.
„Harry..” Figyelmeztetem idegesen, az egyik felem le akar róla szállni, de csapdába estem a csodálatos tekintetétől.
Másodpercek múlva közelebb hajol hozzám és én gondolkozás nélkül mozdítom a fejemet, hogy hozzáérhessek az ajkaihoz.
Először hezitálok, mivel éppen az előbb beszéltük meg ezt az egész ’barátok’ szabályt, és ez egyértelműen átlépi a határt, de amint érzem a puha ajkait az enyémeken, érzem, hogy a belsőm többért epekedik, a mozgásom pedig sokkal határozottabb lesz.
Harry elengedi a kezeimet, amik most a sötét hajába túrnak, míg Ő kezeit lecsúsztatja a testemen, majd megáll a csípőmnél. A hüvelykujjai a meztelen bőrömön pihennek a csípőmnél, bizseregve, miközben a hasam közepéhez vándorolnak. A kezeimet az arcához viszem, majd közéjük fogom az állánál, miközben az ajkaimat erősen nyomom az övéihez. A számba csúsztatja a nyelvét, ami tökéletesen mozog együtt az enyémmel.
A lábaimat az övéi közül kívülre mozdítom, szóval így lovagló ülésben vagyok rajta, és a csípőmet egy kicsit keményebben nyomom az övéhez, tudva, hogy a takaró még mindig elválaszt minket. Harry ezután a kezeit leviszi az oldalamon, megállva éppen csak a fenekem alatt, amitől kiengedek egy halk nyögést, miközben a puha érintése újabb tüzet gyújt meg bennem. Hirtelen megfogja a derekamat, amitől egy halk sikítás hagyja el a számat a meglepődöttségtől, majd felül, így a hátát a kanapénak dönti, míg a lábaim még mindig a két oldalán vannak.
Harry kiereszt egy halk nevetést, mielőtt kis csókokat hagyna a számtól, az orcámon keresztül, egészen a nyakam széléig. Behunyom a szemeimet, és a fejemet az övének támasztva pihentetem, a tarkóját szorítva, ahogyan Ő forró, nedves csókokat hagy a bőrömön..
„Harry” Súgom közel a füléhez, és érzem, ahogyan mosolyra húzza a száját.
„Hol bujkáltál eddig Ella” Mondja, és erősen csókolja meg a számat megint, de a szavai hallatán lefagyok.
Visszaemlékezés
Az éjszaka fagyos volt és nem tudtam mit csinálni csak reszketni, ahogyan visszasétáltam az autóhoz, bár Darren kabátja rajtam volt. Fogalmam sem volt, hogy Jen merre lehet és a buli túlságosan is lármássá kezdett válni számomra. Ez az első középiskolás buli ahol voltam, de most már tudom is, hogy miért. Tudtam, hogy ilyen lesz majd. Egy csomó túlfűtött tini, akik leisszák magukat, és ezt használják kifogásként arra, hogy egy estére teljes ribancok lehessenek. Darren egy közeli barátunk, de valószínűleg Ő a legrészegebb itt, szóval elhoztam a kabátját és úgy döntöttem, hogy a kocsiban várom meg. Ő vinne haza engem, de semmi esélye annak, hogy hagyom ilyen állapotban vezetni. Valószínűleg lezuhannánk egy hídról.
A kocsi belseje valamivel melegebb, mint kint, de a hideg levegő még mindig be tud jutni, mivel a sofőr felöli ablak le van húzva. Nem tudom, hogy milyen sokáig leszek itt, szóval meghúzom a kart a szék oldalán, hogy annyira ledöntsem, amennyire csak lehet, és így le tudjak feküdni, és talán egy kicsit aludni is, habár még mindig hallom a buli zaját a kocsiból.
Arra kelek, hogy az ajtó kinyílik.
Megdörzsölöm a szemeimet és végre látom a magas alakot. Darren az, bár a sötét szemeitől és a gonosz mosolyától kényelmetlenül érzem magamat, miközben végignéz rajtam tetőtől talpig és megnyalja az ajkait, amikor tekintete a mellkasomra téved.
„Hol bujkáltál eddig Ella” Hadarja…
-
Eltolom magamat Harry öléből másodperceken belül, és látom a zavartságot a szemeiben a hirtelen hangulatváltozásomtól.
„S-sajnálom Harry” Dadogom, miközben Darren ráncigálása játszódik le a fejemben.
„Mi a baj?” Kérdezi, és én eltakarom az arcomat szégyenemben, mivel tudom, hogy teljesen elontottam a pillanatot. Olyan kedves velem és én egy idiótát csinálok magamból előtte, mert nem tudok túllépni azon az átkozott éjjelen.
„Semmi, én csak um…Elmegyek aludni” Mondom gyorsan és a szobámhoz sétálok.
Becsukom magam mögött az ajtót, azzal sem törődve, hogy felkapcsoljam a lámpát, ahogyan az ágyamba fekszem és a fejemet eltemetem a párnámba. Nem hiszem el, hogy ezt csináltam. Megcsókolni Harryt a legcsodálatosabb érzés volt a világon, amit eddig éreztem, mielőtt elfutottam volna, mint egy rémült öt éves kislány. Harry egyáltalán nem olyan volt, mint Darren, de azok a szavak emlékeztettek arra az estére, és ez nem olyasmi, amire vissza akarok gondolni még egyszer.
Pár perc múlva, amíg a sötétben feküdtem, elgondolkozom azon, ami a kanapén történt, egy halk kopogást hallok a szobám ajtaján.
Nem mondok semmit, csak figyelem ahogyan a nappali fényei beszűrődnek a nyitott ajtón keresztül.
„Bejöhetek?” Kérdezi Harry, felém fordulva, hogy lásson.
Bólintok és Ő belép a szobába, becsukja az ajtót maga mögött, bár a holdfény miatt könnyen idetalál az ágyhoz. Leül az ágy szélére és örülök, hogy sötét van, így nem tudja leolvasni a szégyenkező arckifejezéseimet.
„Hoztam neked egy kis vizet” Mondja, majd odanyújtja a poharat, amit csak azért látok, mert a visszaverődő fény beszűrődik az ablakon.
„Köszönöm” Mondom udvariasan, és elveszem a poharat tőle, amikor már felülök.
Hamar befejezem az ivást és Ő leteszi a poharat nekem a kis éjjeli szekrényre.
„Jól vagy?” Kérdezi, és észreveszem, hogy milyen mély és rekedt a hangja, mióta csak ezt tudom megfigyelni, mivel a sötétben ülünk.
Válaszként bólintok a kérdésére, majd felröhögök, amikor rájövök, hogy igazából nem is lát engem.
„Mi az?” Kérdezi, és tudom, hogy mosolyog.
Felkapcsolja a lámpát, amitől mindketten hunyorgunk, ahogyan a szemünk próbál hozzászokni a világossághoz, majd mindketten elnevetjük magunkat, amiért ilyen hülyén nézünk ki.
„Jól vagy azért?” Kérdezi még egyszer komolyan.
Ismét bólintok most, hogy világosban ülünk, bár Ő nem tűnik olyan meggyőzöttnek.
Visszavette a pólóját, de nem foglalkozott a nadrágjával, ami miatt nem érzem magamat kelemenitlenül egy kicsit sem, mivel hetente legalább egyszer alkalmam nyílik arra, hogy lássam a félmeztelen testét.
„Valamit rosszul csináltam vagy…”
„Nem, nem te vagy a hibás! Csak valami eszembe jutott, ami még középiskolában történt. Csak egy hülyeség” Mondom, megrázva a fejemet, mintha meg akarnék szabadulni az emlékektől.
„Szeretnél beszélni róla?” Kérdezi őszintén és látom, hogy az a Harry, akit csodálok előjön.
Csak párszor láttam a gyengéd Harryt, mivel általában vagy viccel, vagy olyan hangulatban van, amikor legszívesebben elkerülöm.
„Nem. De azért köszönöm” Mondom és rámosolygok, hogy tudja tényleg rendben vagyok. „Nem tudtunk sokáig ragaszkodni az egész szabály dologhoz, nem igaz?” Röhögök, és próbálom könnyeddé tenni a hangulatot.
„Nem, nem igazán” Mosolyog és örülök hogy látszódnak a gödröcskéi egy kicsit is, mivel így tudom, hogy nem haragszik rám, amiért otthagytam Őt.
„Nem tudom, hogy tudom-e csinálni ezt, Harry” Mondom őszintén, lenézve a kezeimre.
„Csinálni mit?”
„Ezt az egész random csókolózás dolgot, amikor csak úgy érezzük. Ez nem azért van, mert nem kedvellek, csak-„
„Nem neked való” Fejezi be a mondatomat, és én meglepődötten nézek fel rá, ahogyan megérti a mondandómat.
Nem, mintha nem akarnám megcsókolni őt, mert nagyon szeretném, csak tudom, hogy Harry nem az a fajta, akinek kapcsolatai vannak, de én igen. Én nem az a típusú lány vagyok, aki bárkinek odaadja magát. Amikor megteszem, azt akarom, hogy valaki olyannal legyen, aki tisztel engem, nem mintha Harry nem tenné ezt, valamennyire, de azt akarom, hogy valaki olyannal legyen, aki őszintén törődik velem. Amilyen unalmasan hangzik, azt akarom, hogy tudjam megbízhatok abban az emberben teljes szívemből, és elveszteni egy ’baráttal’ nem igazán a terveim része.
„Tudom, hogy nem az a fajta lány vagy, de nem tudtam mit kezdeni magammal, amikor azokban az apró rövidnadrágjaidban mászkáltál” Kötekedik és elrejtem az arcomat a takaró alatt, amitől felnevet.
„Csak szórakozok Ella” Mondja, és lehúzza a takarót rólam, mire érzem, hogy elpirulok.
„Ne tedd” Mondom, ahogyan próbálok ellenállni a kísértésnek, hogy megint megcsókoljam az ajkait.
„Rendben. Fektessünk le pár baráti szabályt” Sóhajt, keresztülmászva rajtam, hogy az ágyba tudjon feküdni.
Amilyen butaság is ez, tudom, hogy meg kell tennünk. Nem tudom róla, de magamról igen, hogy biztosan nehezen találnám meg a határokat, hogyha nem fektetjük le őket most azonnal.
„Azt hiszem ugyanaz, mint azelőtt. Semmi flört” Mondom elsőnek, mire keresztbeteszi a karjait.
„De mindig flörtöltem veled azelőtt” Rántja mega vállát.
„Igen, de az azelőtt volt, hogy smároltunk, Harry. Háromszor” Emlékeztetem és ismét sóhajt egyet.
„Legalább kínozhatlak?” Kacsint rám és érzem, ahogyan a szívem egyre hevesebben ver az apró gesztustól.
„Nem” Felelek.
„Miért?”
„Mert ez nem ugyan olyan. A szívem gyorsabban dobog most” Mondom és azt kívánom bárcsak ne tettem volna, mivel egy hatalmas vigyor jelenik meg az arcán.
„Gyorsabban mi?” Nevet, mire megütöm a karját, „Nem leszel féltékeny, hogyha hazaviszek egy lányt, vagy de?” Kérdezi, miközben a kezét dörzsöli.
„Nem” Válaszolok, bár fogalmam sincs, hogy ez igaz-e.
Az érzéseim Harry felé egy kicsit másabbak, de tudnom kellene, hogy Ő milyen, és hozzá kellett volna szoknom már. De, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hogyan érezném magam, hogyha Harryt egy másik lánnyal látnám, miután ezt csináltuk. Csak pár jelentéktelen csók volt, nem igaz?
„Csak biztosra megyek. Volt pár nő, aki ragaszkodott már hozzám ezelőtt, tudod”
„Én nem vagyok a ragaszkodós típus”
„Mhmm” Motyogja és tudom, hogy máris több reakciót szedett ki belőlem, mint általában, amikor játékos kedvében van.
„Mi más?” Kérdezem és próbálok továbblépni az idegesítő bohóckodásán, amit titkon imádok.
„Soha, de soha többé nem veheted fel azokat a rohadt pizsama gatyákat előttem megint” Mondja, felemelve a takarót és egy pillantást vetve alá.
„Ok” Mondom, rácsapva a takaróra, hogy ne láthasson alá, és látom, hogy mosolyog, „Bár kétlem, hogy újra látnál így megint egyébként is”
„Talán mégis. Összeköltözünk, emlékszel?”
Basszus.
„Csakis hosszú pizsama nadrágok” Egyezek bele, arra a tényre gondolva, hogy valószínűleg csak egyre többet fogom látni Harryt, mióta egy házba költözök vele.
Amint odaérünk Angliába, lakáskeresésre indulok.
„Talán próbálj meg többször nadrágot viselni reggelente?” Javaslom.
„Talán felizgat téged, Ella?” Gonoszkodik megint és meg akarom rúgni a takaró alatt.
„Nem, de úgy gondolom, hogy segítené ezt az egész barátság dolgot” Mondom, már most elképzelve a csodálatos testét a konyhában sétálgatva, csak az alsónadrágjában.
Eddig nem érdekelt, de most csak a gondolata felizgat, szóval kétlem, hogy kontrollálni tudnám magamat, hogyha így látom Őt reggelente. „Csak térjünk vissza a régi kerékvágásba, ahogy ezelőtt volt, mintha mi sem történt volna”
„Micsoda? Nem. Gyerünk már, legyünk hivatalosan is barátok. A legtöbbször olyan vagy, mint aki karót nyelt, de tudsz kellemes társaság is lenni”
„Karót nyelt!?” Majdnem megfulladok.
„Igen, tudod olyan feszült”
„Nem vagyok feszült” Védekezek.
„Nos, ezt tudom mióta éreztem a csípődet mozogni az én-„
„Barátság, Harry!” Emlékeztetem.
„Oh, ja, persze. Mindegy, amit mondani próbálok az, hogy vicces vagy és úgy gondolom, hogy jó barátok lehetnénk, nem gondolod?” Kérdezi és érzem, ahogyan a belsőm nem ért egyet.
Nem tudom, hogy tudnánk-e jó barátok lenni, mert úgy gondolom, hogy mindig egy kicsit többet fogok érezni irántad, Akarom mondani, de inkább csukva tartom a számat, és bólintok egyet.
„Nos, akkor ezt megoldottuk. Barátok leszünk, és nem nyúlunk a másikhoz” Mondja, mosolyogva rám és érzem, ahogy majdnem széthullik a belsőm az állandó nézésétől.
„Oké” Mondom halkan, és Ő lejjebb csúszik az ágyban, hogy kényelembe helyezz megát.
„Harry” Szólok, amikor lehunyja a szemét, „Nem tudom, hogy ez az egész barátság dolog tartalmazza-e azt, hogy az ágyamban aludj”
Felnyög és szembe fordul velem, bár a szemeit még mindig csukva tartja, míg én lenézek rá.
„Már úgyis tönkretettük a mai napot, kezdhetnénk holnapról ezt az új barátság dolgot” Mondja, miközben a lábaim köré fonja a kezeit.
„Úr Isten, éppen most beszéltük meg a szabályokat” Próbálok nem röhögni, ahogyan közelebb húz magához.
„Nem csinálunk semmit, csak összebújunk” Mosolyog szemtelenül csukott szemmel, és hozzáérinti az orrát a derekam széléhez.
„Rendbe, de holnaptól kezdve nem csinálhatjuk ezt” Mondom, lekapcsolva a lámpát és egy kicsit lejjebb csúszva, hogy egy szinten legyünk, bár a másik irányba fordulok, szóval a hátam van felé.
Átkarol az egyik kezével hátulról, és összekulcsolja az ujjaimat az övéivel.
„Mhmm” Motyog a hajamba, a lehelete meleg a nyakamon, és megforgatom a szememet a semmitmondó válaszától.
Habár tudom, hogy mindketten teljesen mást akarunk a másiktól, nem tudok mit kezdeni az érzéssel, ami azzal jár, hogy Harry átkarol. Egy idióta, de biztonságban érzem magamat mellette, és imádkozom, hogy ez ne rontson el semmit köztünk.