15.Fejezet

                                  *Ella szemszöge*
Ez az utolsó hivatalos napom New York-ban, és igazából nem érzem magam olyan idegesnek, mint gondoltam. Valószínűleg azért van, mert Harry és én barátokként viselkedünk, amit Mr. Styles egy cseppet se bán, inkább én bánom azt, hogy fel kellett adni ezt az egész csók dolgot, ami köztünk volt. Igaz, a dolgok még mindig nem olyanok, mint régen voltak. Mindig, amikor rápillantok Harryre, nem tudok mit csinálni, csak egy kicsivel is többet érezni, mint barátság, és ahogyan egyre többet vagyok vele az érzések erősebbek lesznek, bár egész jól el tudom őket rejteni. Meglepő, hogy mennyire lazán tudunk együtt lógni.
Együtt lógtunk párszor a héten, beleértve a péntek estét is, amikor Dannel kellett volna vacsoráznom, de Harry elérte, hogy lemondjam, arra alapozva, hogy kellett neki egy kis segítség a pakolással, ami egy teljes hazugság volt, mert amikor odaértem hozzájuk majdnem az egész szobája rendben volt, kivétel az ágya és egy pár doboz ruha. Dan azt mondta, hogy nem bánja, amiért lemondtam, miután többször is bocsánatot kértem tőle, de hallani lehetett a hangjában egy kis csalódottságot. Kérdőre vontam Harryt a pakolni való dolgok hiánya miatt, de csak megrántotta a vállát és azt mondta, hogy túlbecsülte a pakolni való dolgok mennyiségét, amit nem fogadtam el kifogásnak egy kicsit sem. Ezen kívül a furcsa tettén kívül egész jól kijöttünk egymással.
Segített elcsomagolni a dolgaimat a lakásban és még el is vitt anyuhoz, majd jött értem, amikor nála maradtam pár napig, hogy egy kis időt tölthessek vele. Sírtam, amikor eljöttem tőle, ami kínos volt, miközben Harry kocsijába ültem be bőgve. Kiengedett egy halk nevetést, mire én megütöttem a karját, mielőtt egy apró ölelést adott volna, amitől még jobban sírna akartam, de vissza tudtam tartani, így legalább a méltóságom egy kis részébe tudtam kapaszkodni. Csak a gondolat, hogy nem láthatom anyukámat minden egyes nap, teljesen kiborít. Olyannyira szüksége van rám, mint nekem rá. A tény, hogy nem fogok csak egy rövid kocsiútra lakni tőle, megöl belül. Mi van, hogyha valami történik vele, amíg távol vagyok? Mi van, hogyha apa felbukkan?
Kirázom a fejemből a gondolatot, hogy apa felbukkan és kiabálni fog anyuval megint, miközben visszavezetek a lakásomba. Biztosan tudja az utolsó látogatása óta, hogy ne jöjjön vissza ide. Akkor ment el, amikor szükségünk lett volna rá, és tudom, hogy anya vagy én soha nem fog megbocsájtani neki ezért. Éppen, amikor befordulok a parkolóba, a telefonom csörögni kezd a zsebemben. Harry neve jelenik meg a képernyőn, együtt azzal a képpel, amit magáról csinált pár nappal ezelőtt, miközben kinyújtja a nyelvét.
„Hello”
„Szia, Ella. Van valami terved ma estére?” Az ismerős mély hang kiabál a telefonba, mielőtt pár embernek szólna, hogy fogják be.
„Nem, csak pihenek egy kicsit a holnapi repülőút előtt” Mondom, leállítva a kocsit, és felsétálva a lakásba.
„Nos, tartok egy utolsó bulit a háznál, mielőtt mennénk. El kell jönnöd”
„Egy buli a háznál? Apád nem bánja?” Kérdem, miközben kinyitom a bejárati ajtót és leveszem a kabátomat.
„Nem, nincs vele baja. Szóval eljössz?”
„Nem tudom Harry. Eléggé fáradt vagyok” Felelek, és megdörzsölöm a szememet, majd ledőlök a kanapéra.
Rendbe kell tennem pár dobozt, amit el kell küldeni ma, ami dupla problémát jelentett a szokásosnál, mivel a nő, aki rendezte őket, úgy tűnt, hogy ötlete sincs mit csinál. Csak ruhák voltak igazából, amit nem bánok, hogyha nem kapok vissza egy ideig, hiszen el akarok menni vásárolni.
„Csak gyere át egy órára. Apa szeretne találkozni veled, mielőtt elmennénk, mert Ő nem jön velünk”
„Miért nem írt nekem üzenetet?”
„Uh-„
„Miről van szó?”
„Nem tudom, Ella. Talán valami a költözéssel vagy valami szarság. Át tudnál jönni?” Kérdezi idegesen és tudom, hogy kezd türelmetlen lenni.
„Ok Harry, Jézusom, nyugodj meg” Húzom össze a szemöldökömet, mivel tudom, hogy rossz hangulatában van.
Láttam már a mérges oldalát ezelőtt, de sosem én voltam akin levezette, bár tudom, hogy a kérdezősködéssel csak idegesebbé teszem.
Csendben marad és tudom, hogy visszatartja a dühét.
„Egy óra Harry” Sóhajtok a felkérésre.
„Találkozunk nyolckor” Mondja, majd leteszi a telefont, miközben valaki éljenezni kezd a háttérben.
Bekapcsolom a tévét és valami vígjáték sorozatot nézek valami családról, akik a külvárosban élnek, miközben próbálom kiűzni Harry mérges hangját a fejemből.
-
Kinyitom a szememet, és az egész házat sötétben találom, a váltakozó fényeket kivéve, amik a tévéből jönnek. Biztosan elaludtam.
Ránézek az időre a telefonomon. Kilenc negyvenöt és négy nem fogadott hívás.
Basszus.
Semmi kétségem, hogy mind Harrytől jött, bár nem igazán érdekel, hogy elkésem tőle. Mr. Styles akart velem beszélni valamiről és amikor a házához érek valószínűleg már tíz óra is lesz.
Nem foglalkozom azzal, hogy átöltözzek a szűk, kék farmeremből és fehér pólómból, vagy, hogy visszahívjam Harryt. Ahelyett csak kirohanok az ajtón és egyenesen a kocsimhoz futok, olyan gyorsan vezetve amennyire csak tudok. Az utca végén parkolok le, mivel úgy gondolom, hogy az emberek már leparkoltak a kocsifelhajtóra és nem akarom, hogy elzárják az utat, amikor el akarok menni.
Felsétálok a hosszú, meredek felhajtón és próbálok egyenletesen lélegezni, de amikor felérek szinte kifogyok a levegőből. Hála Istennek, hogy a lapos conversem van rajtam. Hogyha magas sarkú lett volna rajtam, azt hiszem, hogy feladtam volna és inkább mezítláb jöttem volna fel. Ez a felhajtó maga a halál. Pár perc után, hogy megpróbáljam visszanyerni a lélegzetesem, kinyitom a bejárati ajtót, és egyből meg is bánom.
A ház, ami egyszer úgy nézett ki, mint valami palota egy magazinból, most úgy néz ki, mint egy tipikus amerikai házibuli helyszín. Mindenhol emberek vannak, kiáltozva és éljenezve, kiöntve az italaikat mindenhova, ahogyan próbálok keresztülvágni rajtuk. Pár kanapé kivételével majdnem az összes bútor eltűnt, ezzel elérve, hogy a ház egy hatalmas táncparketté alakuljon át, amiben zene árad szét minden egyes szegletébe az egyszer békés háznak.
Keresztülvágok jó pár random emberen, ahogy próbálok eljutni Mr. Styles irodájába, ahol gondolom, hogy megtalálom, bár nem értem, hogy hogyan tudja elviselni ezt a zajt. Szereti a bulikat, de nem az ilyesfajta, tomboló, részeg egyetemista bulikat. Harry biztosan nem ismer ennyi embert. Nekem negyed ennyi barátom sincsen.
Bekopogok Mr. Styles ajtaján, de nem hallok választ, valószínűleg nem hall engem ezen a hangos electro zenén keresztül. Bekukkantok az ajtón, mert nem akarom megzavarni Őt, de teljesen kinyitom, amikor látom, hogy teljesen üres. Semmi asztal, semmi szekrény, semmi doboz, egyáltalán semmi. A szoba közepére sétálok, körülnézve minden egyes sarokban, mintha Mr. Styles bármelyikben is elbújna. Hol van? Talán a hálószobájában? Soha nem voltam a szobájában azelőtt. Soha nem volt rá okom, de nem tudom hol máshol lehetne. Biztosan nem ebben a tömegben. Megfordulok, hogy kisétáljak onnan, ami Mr. Styles irodája volt, de megfagyok, amikor észreveszek egy csapat lányt, akik most már csatlakoztak hozzám a szobában.
„Jen?! Rosie! Jackie! Alex!” Kiáltok fel, amikor látom a legközelebbi barátaimat pontosan előttem állni. Próbáltam találkozni velük, mielőtt elmennék, de Rosie az apjánál volt, míg Jackie és Alex pedig Hawaiin nyaraltak.
„Mit kerestek itt lányok?” Mosolygok, miközben mindegyikőjüket szorosan magamhoz ölelem, beleértve Jent, akit láttam reggel a lakásban. De akkor is. Örülök, hogy Ő is itt van.
„Meglepetés volt” Mondja Rosie, amikor befejezem az ölelgetést. Annyira hiányoztak és nagyon szomorú voltam, hogy nem tudok tőlük elköszönni, mielőtt elmennék.
„De mégis hogyan-Nem kéne neked-„
„Harry szállított ide minket” Jackie szól közbe a zavart mondatomnak, mivel fogalmam sincs, hogy mi is történik most.
„Harry?” Ismétlem meg a nevét zavartan.
„Igen. Mindegyünket felhívott pár napja, és arra két minket, hogy jöjjünk le egy utolsó estére”
„Könyörgött” Javítja ki Jackie Rosie-t és felnevet.
„Igen, könyörgött. Nagyon kitartó. Még pénzt is adott hármunknak, hogy elérjük a gépünket, csak azért, hogy itt lehessünk időben” Folytatja Rosie, „Eléggé idegesítetted ma a telefonban”
„Ott voltatok, amikor hívott?” Kérdezem, emlékezve, hogy hallottam valakit a háttérben.
„Igen, felvett minket a repülőtéren. Az arca nagyon mérges volt, amikor folyton kérdezősködtél arról, hogy az apja ’találkozni’ akar veled” Szól Alex, idézőjelet mutogatva a ’találkozni’ szónál.
„Összezavarodtam…”
„Harry apja nem akar találkozni veled, Ella. Ez csak Harry módja volt, hogy rávegyen téged, hogy gyere. Fergeteges volt, amikor letette a telefont. Azt magyarázta, hogy mennyire idegesítő voltál a sok kérdéseddel, de le lehetett olvasni róla, hogy boldog volt, amiért belementél” Magyarázza Jen egy kis mosollyal.
„Nem hiszem el, hogy így fáradozott” Mondom, hitetlenkedve nézve a négy legjobb barátnőmre, akik előttem állnak.
Miattam fáradozott ezzel az egésszel. Csak tömören mondtam el neki, hogy csalódott vagyok, amiért nem láthatom a barátaimat és búcsúzhatok el tőlük, de nem tűnt annyira érdeklődőnek, szóval nem beszéltem róla neki többet, ami akkor egy kicsit zavart. És ezalatt az idő alatt azt tervezte, hogy iderepítse őket New York-ba, azért, hogy találkozzam velük, mielőtt elmennénk Angliába.
„Én sem. Bárcsak értem tenne ilyet egy fiú” Mondja Jackie, majd összefűzi a karjait.
„Igen Ella, mi a helyzet veletek?” Löki meg játékosan a vállamat Rosie és már most érzem, hogy elpirulok, ahogyan mind rám néznek valami új információt várva.
„Semmi, csak barátok vagyunk. Az apjának dolgozok” Próbálok lazán vállat vonni.
Bár azt kívánom bárcsak több lenne köztünk…
„Nagyon aranyos veled” Folytatja Rosie.
„Igen. Ki repíti ide az apja személyi asszisztensének barátait egy estére?” Emeli fel a szemöldökét Alex.
„Valaki, aki szörnyen törődik az asszisztenssel” Kacsint Jackie, és látom, hogy Jen a fejét rázza.
„Ne felejtsük el, hogy Harry egy kicsit ellenszenves is, lányok” Kommenteli Jen amolyan tényként, mire mindenki megforgatja a szemét, amitől elnevetem magamat, ahogy látni lehet, hogy nem igazán foglalkoznak az Ő véleményével Harryvel kapcsolatban.
Jen az egyik legaranyosabb ember, de hogyha Harryről van szó, akkor látni lehet, hogy nem annyira a kedvence.
„Talán, de egy igazi tündér, hogy ilyet csinált” Sóhajt Rosie a gesztuson.
„Rendben lányok, amíg ti megvitatjátok ezt, én elmegyek megkeresni Harryt” Mondom és próbálok elsétálni mellettük, mivel meg akarom neki köszönni.
„Nem, még nem! Te itt vársz, Alex és én pedig hozunk neked valamit inni. Egy csomó mindent kell megbeszélnünk és csak egy éjszakánk van, mielőtt elmész” Utasít Jackie, miközben Alexba karol, aki egyetértésként bólint.
„Nem iszom ma este. Holnap repülnöm kell” Mondom, és elképzelem az utat másnaposan. Nem tudok annál rosszabbat elképzelni.
„Oh, gyerünk Ella. Ez az utolsó estéd! Kérleeek” Mondja Jen átölelve, és csak most veszem észre, hogy már egy kicsit részeg.
„Oké, de csak egy kicsit” Mondom és lenézek a barátaimra, akiknek a szemei már egy kicsit csillognak.